BEVEZETÉS

 

Óvodánk három, vegyes életkorú óvodai csoportjában az Óvodai nevelés országos alapprogramjával, valamint a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvével összhangban valósítjuk meg célkitűzéseinket és feladatainkat.

Nevelésünk során kiemelt szerepet szánunk a szlovák nyelvi nevelésnek, a hagyományápolásnak, hiszen az óvodánkat választó szülőknek is ez az igénye. Az óvodai élet tevékenységi formáin a szlovák és a magyar nyelv használata egyaránt érvényesül. A gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése mellett törekszünk a minél teljesebb szlovák nyelvű kommunikációra. Rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítjuk az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást, nyelvtanulást. A szlovák kultúrkincsből (irodalom, zene, népi játékok) tudatosan felépített tematika segítségével változatos módon szervezzük meg a nyelvelsajátítást. Megismertetjük és ápoljuk a gyerekekkel a kisebbségi életmódhoz, kultúrához kötődő szokásokat, hagyományokat, a tárgyi kultúra értékeit, azok tiszteletére és megbecsülésére neveljük őket.

Óvodásaink megszakítás nélkül folytathatják általános iskolánkban a szlovák nyelv tanulását.

Óvodai nevelésünkben érvényesülő alapelvek:

a)     az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, a gyermeki jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására kell irányulnia, az egyenlő hozzáférés biztosításával;

b)     a gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;

c)      a gyermeket – mint fejlődő személyiséget gondoskodás és különleges védelem illeti meg;

d)     a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatását;

e)      mivel „a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvoda kiegészítő szerepet játszik” (Alapprogram), nevelőmunkánk során céljainkat, törekvéseinket csakis a legfontosabb partnerünk, szövetségesünk, a szülő megnyerésével tudjuk megvalósítani.

Az alapelvek megvalósítása érdekében óvodásaink számára biztosítjuk az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkört. Arra törekszünk, hogy az óvodánk az a hely legyen, ahol a gyermeket megértés és biztonság veszi körül.

A nevelés alapvető keretei: a gondozás, az egészséges életmódra nevelés, a közösségi nevelés és az egyéni bánásmód érvényesülése.

Az egyes kereteken belül a gyerekek tevékenységei: a játék, a munka, és a tevékenységekben megvalósuló tanulás. Közülük elsődleges és alapvető a játék, mely áthatja a gyerek egyéb tevékenységeit is. E tevékenységi formák az óvodai nevelés eszközei.

Óvodai nevelésünkben - az Alapprogram szellemében - érvényesülhetnek a különböző pedagógiai törekvések. Támaszkodunk a neveléstörténet hagyományaira, ugyanakkor helyet adunk az újnak, az innovatív törekvéseknek is. Biztosított a gyermekek érdekeit mindenek felett figyelembe vevő széles körű módszertani szabadság, az óvodapedagógusok különböző pedagógiai nézeteinek érvényesülése. Az alkalmazott pedagógiai intézkedések mindenkor a gyermeki személyiséghez igazodnak, a gyermek kizárólagos érdekeit, a megfelelő fejlődés biztosítását szem előtt tartva.

 

GYERMEKKÉP

 

A gyermekekhez, mint egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető individuumokhoz és szociális lényekhez az életkori sajátosságok és az egyéni szükségletek, különbözőségek ismeretében közelítünk.

Fejlődésüket genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a sajátos szociokulturális családi háttér, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermekeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. Óvodánkban a körültekintő tényfeltárást, anamnézist követően ezek ismeretében alakítjuk ki az egyéni fejlesztés lehetőségeit.

Miután óvodai nevelésünk gyermekközpontú, befogadó, a gyermekek fejlődésének általános tendenciáin túl értékként fogadjuk el az egyéni különbségeket (az egyedit, a másságot, az eltérőt), azokat, amelyek összeegyeztethetők mások érdekeivel és méltóságával.

Hátrányt csökkentő pedagógiai attitűddel biztosítjuk az esélyegyenlőséget, biztosítjuk minden gyermek számára a gyermeki személyiség kibontakoztatásához való egyenlő hozzáférést.

A személyiségértékek közül kiemelten alapozzuk meg az alábbiakat:

·        a gyermekek ismerjék meg mind a magyar, mind pedig a szlovák nemzetiség kulturális értékeiket, hagyományait.

(Forrás: Salgótarjáni Összevont Óvoda Ipolytarnóci Tagóvodájának Helyi Nevelési Programja)

 

ÓVODAKÉP

 

Óvodánk, mint a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Közvetetten segíti a majdani iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését.

Óvodai nevelésünk célja, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével.

Biztosítja az óvodáskorú gyermekek fejlődésének és nevelésének optimális feltételeit.

Gondoskodunk   → a gyermeki szükségletek kielégítéséről,

a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról;

                a gyermeki közösségben végezhető sokszínű - az életkornak és 

                     fejlettségnek megfelelő tevékenységekről, különös tekintettel a mással

                     nem helyettesíthető szabad játékra;

e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni

     képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítéséről;

A személyiség szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó, ezért arra törekszünk, hogy óvodánk pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segítse elő a gyermekek egészséges fejlődését, környezettudatos magatartásának kialakulását.

A nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

 

AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI

 

Nevelési feladataink az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítésére épülnek, különös figyelemmel az egészségmegőrzés szokásainak, valamit a környezettudatos magatartás kialakítására.

 

Ezen belül:

Egészségnevelés

Az egészségnevelés olyan tevékenységek összessége, amely az élet minőségét komplex módon kívánja javítani. Nemcsak arra tanít, mi hasznos és káros, hanem készségeket fejleszt ahhoz, hogy az ember az egészségét képes legyen megőrizni és védeni egész élete folyamán.

Nyilvánvaló, hogy az óvoda, mint nevelési intézmény, nagyban befolyásolja az óvodások életszemléletének formálását, így hatással van az alapvető készségek és képességek kialakulására is. A felnövekvő nemzedéket már gyermekkorban hozzá kell szoktatni, hogy egészségesen éljen, elsajátítsa az alapvető higiéniai szokásokat, ismereteket; egészségesen táplálkozzon és megszokja a rendszeres testmozgást. Az egészség elsősorban ezeken a szokásokon keresztül válhat az ember mindennapjainak tartozékává.

Az egészségnevelés célja:

·         Az egészséges életmód és szokások megalapozása, kialakítása, vagyis megtanítani a gyermekeket helyesen élni;

·         Tudják és érezzék a gyermekek, hogy az egészség érték, melyet védeni és őrizni kell;

·         Kikerülni, vagy leküzdeni a rájuk (a gyermekekre) leselkedő veszélyeket;

·         A tudatos önművelődés és önfejlesztés megalapozása;

Alapjául az egészség három oldala szolgál: a testi, a lelki és a társadalmi egészség (a szociális biztonság állapota), amelyek csak együttesen, kölcsönösen kiegészítve egymást értelmezhetők.

Az egészséges életmód kialakításának óvodai feladatai

A gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása

Az óvoda helyiségei pedagógiai céljaink megvalósítását segítik elő. Az óvodai környezeti hatások befolyásolják a gyermekek személyiségének alakulását. Ezért, a lehetőségeinket figyelembe véve, igyekszünk olyan esztétikus, színharmóniát biztosító, gazdag tárgyi környezetet kialakítani, amely kedvezően befolyásolja a gyermekek egészséges életmódjának alakulását. A gyerekek csak ilyen környezetben érzik magukat jól.

Az öltözők berendezése és világítása a gyerekek vetkőzését – öltözését szolgálja. Minden gyermek holmija számára külön vállfát, tároló zsákot, megfelelő tároló helyet biztosítunk, melyet a gyermekek jelével látunk el. Mivel óvodánk közös öltözőhelyiséggel rendelkezik, a szervezésnél ügyelünk arra, hogy a csoportok egymáshoz alkalmazkodva használják azt, kerülve ezzel a zsúfoltságot.

A csoportszobák több funkciót is ellátnak: a játék, a tevékenységek, az étkezés és az alvás helyéül is szolgálnak.

A csoportszobák nagy ablakfelületek, illetve lámpatestek által megvilágítottak. A megfelelő LUX mennyiség biztosítása érdekében fontosnak tartjuk ezek rendszeres tisztántartását. Ugyanakkor a melegház hatás érvényesülése miatt kora tavasztól késő őszig a megfelelő árnyékolás biztosítása nélkülözhetetlen.

A csoportszobák bútorai színben, formában, méretben változatosak kell legyenek. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy legyenek könnyen tisztán tarthatók, stabilak, ugyanakkor a gyerekek által is viszonylag könnyen mozgathatók és ne legyenek balesetveszélyesek. A különböző játéktevékenységekhez elkülönített kuckókat, mesesarkot alakítunk ki. Minden csoportban van egy olyan sarok, amelyet az évszaknak megfelelően alakítunk ki, ott helyezzük el a séták során gyűjtött „kincseinket”.

A csoportszobák megfelelő (20-22°C) hőmérsékletéről gondoskodunk (ebben a radiátorok termosztatikus szeleppel történő ellátása nagy segítségünkre van), de fontosnak tartjuk a folyamatos szellőztetést, különös tekintettel az étkezések utáni, a lefekvés előtti alapos és a délutáni pihenés ideje alatti folyamatos szellőztetésre. Mindezt az óvónő fali hőmérővel ellenőrzi. Fűtési idényben elengedhetetlennek tartjuk a párologtatást.

Egy mosdó helyiséggel rendelkezünk, ezért (a személyi higiénia megfelelő biztosítása érdekében) az „ütközések” elkerülésére nagy gondot fordítunk. A különböző korosztályok részére különböző méretű WC-k állnak a gyermekek rendelkezésére, egymástól elválasztva, az intimitás biztosítása érdekében. Kézmosáshoz folyékony szappan használatát tartjuk megfelelőnek. Könnyen elérhető fogason minden gyermeknek jellel ellátott, saját törülközője kell legyen. A fogmosó felszerelések szintén jellel ellátottak, így biztosítva azt, hogy a gyermekek csak a sajátjukat használják. Megfelelő magasságban elhelyezett tükrök szolgálnak a ruházat és a haj rendbetételének, valamint a helyes fogmosási technika ellenőrzésére.

Az óvoda udvara az egészséges életmódra nevelés egyik színtere. Kialakítása, felszerelése az óvodának sokféle tevékenységét szolgálja minden évszakban és a különböző napszakokban. Talajfelületét igyekszünk változatossá tenni, jelenleg füves, homokos, gumitéglás és betonos részek váltják egymást. Megfelelő arányban biztosítjuk a napos és az árnyékos részeket. Mozgást fejlesztő eszközök (pl: különböző mászókák), homokozók és egyéb udvari, egyéni-társas játékszerek teremtik meg a lehetőségét a sokoldalú szabadon választott tevékenységeknek. A gyerekek jó közérzete biztosításának további feltételének tartjuk, hogy az óvodások az udvaron együtt játszhassanak a másik csoportba járó társaikkal és szabad tevékenységük közben is érezzék az óvónő személyes törődését.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére

·         Kialakul a tiszta, esztétikus környezet igénye.

·         Ügyelnek környezetük rendjére, gondozottságára.

·         Észreveszik, ha valami hiányzik vagy rendetlen, a rendetlenséget megszüntetik.

·         Játékaikat, eszközeiket rendben tartják.

A gyermekek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése

Gondozás

A gondozási tevékenység a nevelés szerves részét képezi, azzal egységben kell, hogy megvalósuljon. Alapvető szükségleteket elégít ki, amelyek elősegítik a kisgyermek fejlődését.

A gondozási feladatok magas szintű, hatékony megoldását feltételnek tekintjük a gyermekek kedvező fejlődésének és általános egészségügyi állapotának fenntartása, illetve erősítése tekintetében.

A gondozás folyamatában nagyon lényegesek tartjuk a fokozatos szoktatást és gyakorlást, a szokáskialakításban pedig fontos szabály a következetesség. A különböző szokások (étkezés, önkiszolgálás, tisztálkodás, stb.) kialakulási folyamatában törekszünk arra, hogy a gyermekek sok elismerést, bizalmat kapjanak, jussanak sikerélményhez. Úgy gondoljuk, hogy az óvodáskor mintegy átmenetnek is tekinthető ezen a téren, hisz óvodáskorban tudatosulni, rögzülni, szokássá kell kialakulnia azoknak a tevékenységeknek, melyek majd iskoláskorban biztosítják, hogy pl: a testápolást önállóan végezzék el a gyermekek. A kiscsoportos gyermek még sokszor szorul a felnőtt segítségére, majd fokozatosan önállóvá válik, és egyre jobban megérti a kialakítandó szokások értelmét.

Az egészséges életmód, az egészségügyi szokások kialakításában a gyermekek azonosulási, utánzási törekvésére építünk. A sikerélmény biztosítása, a szeretetteljes hangulat, a kellemes közérzet segíti az elfogadást, a beépülést. Fontosnak tarjuk a felnőtt példamutató magatartását, a megfelelő minta közvetítését, a gyermekek életkori és egyéni sajátosságainak megfelelő magyarázattal kísért bemutatást.

Az eredményes munkánk feltétele továbbá, hogy a dajkák is pontos ismeretekkel rendelkezzenek: a gyermekek egészséges testi- szellemi fejlődését milyen környezeti tényezők, milyen tevékenységfajták, miként befolyásolják. Az egészségügyi szokások pontos menetét megbeszéljük az azonos gyakoroltatás miatt.

Törekszünk a családi és óvodai gondozási szokások összehangolására is.

A gondozás nemcsak a gyermekek egészséges fejlődését biztosítja, hanem magában rejti a megbetegedések megelőzését, a gyermekek egészségének védelmét is. Az egészség megőrzésére irányuló gondozás magában foglalja a személyi és környezeti higiéniát, az egészséges táplálkozást, kulturált étkezést, a szervezet edzését, a testnevelést és a betegségek, kisebb rendellenességek prevencióját, korrekcióját. (Az általános elvek mellett, természetesen, mindig figyelembe vesszük a gyermekek egyéni sajátosságait is!)

Napirend

Az életkornak megfelelő helyes életritmus kialakítása az egészséges testi és szellemi fejlődés alapfeltétele, ezért a gondozás központi kérdésének tekintjük. A napi életritmus, a rendszeres, megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra, így az egészséges testi és szellemi fejlődésnek is feltételei.

Az ember egészséges fejlődéséhez szükséges a napi beosztás, a napirend. Reagálunk ugyanis a természet változásaira (évszak, napszakok), és testünk is ritmusszerűen működik. A ritmus tehát hozzátartozik az ember életéhez, megkönnyíti azt, de megbomlása következményekkel járhat. A gyermek életében azért elengedhetetlen, mert hiánya neurózist és különféle betegségeket okozhat. Neurózis ott keletkezik, ahol nincs rendszer, változás változást követ, ahol az emberre túl sok gond hárul, és ahol a szervezet nem tud pihenni. A napirend életbe való beépítése pedagógiai jelleget is ölt, bebiztosítja ugyanis az alapvető társadalmi, higiéniai és munkaszokásokat.

A napirend egészséges rendszert visz a gyerek életébe.

Óvodánkban arra törekszünk, hogy a napirend járuljon hozzá a gyerekek egészséges fejlődéséhez szükséges biológiai és pszichológiai feltételek megteremtéséhez. Biztosítsa a gyerekek gazdag, változatos tevékenységét, az aktív és passzív pihenés életkornak és egyéni szükségleteknek megfelelő váltakozását.

Fontos tartjuk, hogy a napirendben a legtöbb időt a gyerekek legfőbb tevékenysége, a játék kapja.

Igyekszünk úgy dolgozni, hogy minden gyerek esetében és minden tevékenységre vonatkozóan az egész nap során érvényesüljön a folyamatosság.

Arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a felesleges, indokolatlan várakozási időt!

A napirend kialakításakor az egyes tevékenységi formákra szánt időtartamokat a nyitvatartási időnek megfelelően osztottuk el.

Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a napirend biztosítsa az egyes csoportok, valamint az egész óvoda nyugalmát. A különböző csoportok napirendjét egyeztetjük. Ez az egyeztetés lehetővé teszi minden csoport számára a különféle tevékenységek folyamatosságát, zavartalan bonyolítását.

Napirendünk alkalmazkodik az évszakhoz.

Lehetőséget ad arra, hogy előre be nem tervezett, de a gyerekek személyiségfejlesztését, ismeretkörük gazdagítását szolgáló események beiktathatók legyenek.

A napirend főbb kereteit mindig megtartjuk a csoport nyugalma és fegyelme, a gyermekek biztonságérzete és tájékozódása, a szokások rögződése érdekében!

Arra törekszünk, hogy a gyerekek napirendje a családban lehetőség szerint az óvodáéval összhangban legyen, és egymást harmonikusan egészítse ki.

Táplálkozás

A napi háromszori étkezést központilag biztosítjuk.

Az otthonról korán érkező gyermekek számára lehetőséget biztosítunk a hozott reggeli elfogyasztására.

Az étkezések azonos időpontban, 2,5-3 órás időközökre elosztva, kulturált körülmények között, derűs légkörben zajlanak. Az étkezések kötött keretek között folynak, de minden esetben tekintetbe vesszük a gyerekek egyéni tempóját, egyéni szükségleteit.

A helyes étkezési (pl: alapos rágás), illetve táplálkozási (pl: sok gyümölcs és zöldség) szokások kialakításra nagy hangsúlyt helyezünk!

Törekszünk arra, hogy a gyermekek csak akkor üljenek asztalhoz, amikor az étel már a rendelkezésükre áll, ezzel minimálisra csökkentve a fárasztó várakozási időt.

A gyermekeket ösztönözzük, de nem kényszerítjük az új ízek megismerésére, az étel elfogyasztására.

Folyadék egész nap a gyermekek rendelkezésére áll, így mindenki egyéni szükségleteinek megfelelő mennyiséget fogyaszthat, de emellett szükséges őket figyelmeztetni a rendszeres folyadékbevitelre. Télen gyümölcsteát biztosítunk a gyermeke részére.

Fontosnak tartjuk a kölcsönös információcserét a szülőkkel az egyes gyermekek étkezési szokásairól. (Erről feljegyzés is készül a gyermekek adatlapján.)

Testápolás

Környezetünk és testünk tisztasága nemcsak elégedettséget és jó érzést szül, hanem a betegségek elleni küzdelemben is szerepe van. Az alapvető tisztálkodási szokások kialakítását már a kisgyermekkorban el kell kezdenünk.

A test higiéniájának alapjai a mosakodással kezdődnek. Játék, munka vagy egyéb tevékenységek folyamán a gyerekek keze gyakran piszkos lesz, ezért figyelmeztetni kell őket a rendszeres kézmosásra. A WC használata után és evés előtt is a rendszeres kézmosás segít a kórokozók ellen. Ezek a köröm alatt is megtelepednek, ezért fontos már most megismertetni a gyermekeket a körömkefe használatával.

E szempontból a legfőbb feladatnak a helyes technikával végrehajtott önálló kézmosás begyakorlását tartjuk.

A fogápolás és a száj higiénére nevelés az óvodai egészségnevelés és egészségügyi szokások kialakításának fontos mozzanata.

A nagycsoportosoknál elkezdődik a fogak cseréje, ezért ápolásukra különös tekintettel kell figyelnünk.

Biztosítjuk, hogy a papírzsebkendő a gyerekek számára elérhető helyen legyen. A helyes orrfújás és zsebkendő használat kialakulását elősegítjük.

A testápolás a gyerekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres, szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaságigényük kialakulását szolgálja.

A személyi tisztaság alapkövetelménye, hogy a gyermekben szokássá, igénnyé alakuljon a tisztálkodás és a fésülködés, a testápolás tevékenysége.

Öltözködés

A gyermekek öltözéke legyen célszerű, álljon összhangban önállóságukkal és az óvodai élettel. Fontosnak tarjuk továbbá, hogy a gyermekek ruházata tiszta, ízléses, praktikus legyen és ezt önmaguk is igényeljék.

Az öltözködésnél a rétegességet hangsúlyozzuk,, melyet az öltözködési szabályok közül a leglényegesebb. Így kerülhető el a meleg miatti túlzott izzadás, amit gyakran megfázás követ. Jelentőségét nap, mint nap éreztetjük a gyerekekkel, s ebben kérjük a szülők segítségét is.

A lábbeli legyen kényelmes, levegőzzön, és tartsa a bokát. Felhívju8k a szülők figyelmét arra, hogy a nem megfelelő lábbeli lúdtalpat okozhat.

Mozgás – Edzés

A gyermekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelési foglalkozások és a szabadban végezhető különböző mozgásos tevékenységek (változatos udvari játékok, sokféle és sokirányú mozgásos szabályjátékok, népi dalos játékok, körjátékok) szolgálják, melyeket részben a gyerekek szabadon választanak, részben az óvónők kezdeményeznek, szerveznek.

Környezetünkben lehetőségeinkhez mérten sétákat, kirándulásokat szervezünk, melyek az élményhatásokon kívül a gyermekek mozgásigényének kielégítését, mozgásuk fejlesztését is szolgálják.

A sétákat gondosan megtervezzük, tekintettel az adott csoportban lévő gyermekek életkori és egyéni sajátosságaira.

Körültekintő választással gondoskodunk arról, hogy a kirándulások helye biztonságos legyen.

A testi és lelki egészség eléréséhez a test rendszeres edzése is hozzájárul. A mozgás a gyermek egyik legtermészetesebb életmegnyilvánulása. A megfelelő, célszerű és tudatosan irányított, higiénikus környezetben megvalósuló mozgás pozitívan hat az anyagcserére és az idegrendszerre. Javítja a mozgási rendellenességeket, segíti a növekedést és a helyes testtartás elsajátítását.

A testmozgás iránti igény kialakítását már kisgyermekkorban elkezdjük, hisz tudjuk, hogy a mozgásnak egészségmegőrző élettani és mentális hatása is van. A közös séták, kirándulások és sporttevékenységek segítenek kialakítani a gyerekekben az igényt a mozgásra, a szabad levegőn tartózkodásra, a fizikai aktivitásra. Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy kötelességük gyermekeiket rendszeres testmozgásra késztetni.

Az óvodáskorú gyermekek a mozgásigényüket a futásban és a játékban elégítik ki. Lehetőséget biztosítanunk óvodásainknak, hogy ügyességüket a játszótéri mászókákon és labdajátékok által is fejlesszék.

A gyerekek testedzése egészségük fenntartása, a megbetegedések megelőzése szempontjából fontos.

A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli az ellenálló képességet, ezért ez télen sem maradhat el. A túlságos lehűlés veszélyének elkerülése végett célszerűnek tartjuk a többszöri, nem túl hosszú levegőzést, játszást (szánkózást csúszkálást, hógolyózást).

Pihenés

A mindennapi mozgás után a gyerekeknek szükségük van hosszabb-rövidebb ideig tartó pihenésre.

A nyugodt pihenéshez biztosítjuk az optimális feltételeket (a külső és belső zavaró ingerek megszüntetése, szellőzés, csend, nyugalom, megfelelő nagyságú fektető, ágy vagy szivacs, megfelelő kényelmes ruházat, lehetőség szerint pizsama). Mesével csendesítjük le, nyugtatjuk meg a gyerekeket.

A különböző alvásigényeket figyelembe vesszük, nem erőltetjük az alvást, a gyerekek alvásigényében is érvényesül az egyéni sajátosság elve.

A folyamatos kelést lehetővé tesszük a gyermekek számára, ugyanakkor ügyelünk arra, hogy a korábban ébredők ne zavarják a még alvókat.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére

·         Tudnak önállóan, felszólítás nélkül tisztálkodni, fogat mosni, fésülködni, amikor azt szükségesnek érzik;

·         Önállóan használják a mosdót;

·         Köhögéskor, tüsszögéskor igénylik a zsebkendő használatát, helyesen fújják az orrukat;

·         Esztétikusan megterítenek, vigyáznak az asztal rendjére, tisztaságára;

·         Ismerik és alkalmazzák a kulturált étkezési szokásokat, az evőeszközöket helyesen használják;

·         Önállóan öltöznek, vetkőznek, ruhájukat ki-be gombolják, cipőjüket bekötik, ruhaneműjükkel gondosan bánnak;

Egészségvédelem

A gyermekek számára az egészséges életmód elemi szabályainak ismerete és alkalmazása jelenti azt a minimális követelményt, amely egyben egészségük védelmét is jelenti. A gondozási feladatok magas szintű, hatékony elvégzésével pedig mi, az óvoda dolgozói járulunk hozzá a betegségek megelőzéséhez.

Ezen felül az alábbiak biztosításával kívánjuk segíteni a gyermekek egészségének védelmét:

·         Szükség szerint jön intézményünkbe a védőnő, illetve doktornő, akihez szükség esetén bizalommal fordulhatunk segítségért, tanácsért;

·         Kiemelten fontos kérdéskör a fogak ápolása. Mivel a fogszuvasodás hazánkban népbetegség, fontosnak tartjuk a helyes fogmosási technika elsajátíttatását a gyermekekkel. Mindig felülről lefelé, illetve enyhén körkörösen mozgassák a fogkefét, sohasem oldalirányban. A fogmosás optimális időtartama minimálisan két perc legyen.

·         Feladataink közé tartozik a gyermekek orvostól való félelmének eloszlatása is. Évente egy alkalommal látogatást teszünk valamilyen egészségügyi intézményben (pl: mentőállomás, valamilyen szakrendelés a kórházban, gyógyászati segédeszközöket készítő üzem, stb.)

·         Az óvodában megbetegedett gyermeket azonnal elkülönítjük, a szülőt értesítjük. Megérkezéséig a gyermekről gondoskodunk, felnőtt felügyeletét biztosítjuk.

·         A fertőzések elterjedését gyakori szellőztetéssel, az óvoda helységeinek alapos napi takarításával, heti „nagy” takarításával, illetve az évente két alkalommal történő teljes fertőtlenítésével igyekszünk minimálisra csökkenteni.

·         Nagy hangsúlyt helyezünk a baleset-megelőzésre is. Ennek fontos összetevőjének tekintjük a megfelelő méretű, biztonságos eszközök biztosítását, továbbá a figyelem és a megfelelő veszélyérzet kialakítását a gyermekekben.

·         Betegségből, vagy hosszabb hiányzás esetén csak friss orvosi igazolással jöhetnek vissza a gyermekek a közösségbe.

Az érzelmi nevelés és a szocializáció (lelki és társadalmi egészség) biztosításának óvodai feladatai

Az óvodás korú gyermek jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége,  hogy személyiségén belül az érzelmek dominálnak. Az interperszonális kapcsolatok jellemzője is az érzelmi alap, amelyek kölcsönös érzelmekből keletkeznek, és az embereket közelebb hozzák egymáshoz, vagy eltávolítják egymástól.

Célunk:

·         hogy a gyermekeket óvodánkban érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteljes légkör vegye körül a beszoktatástól az óvodáskor végéig;

·         a gyermekek környezetükkel szoros kapcsolatban történő személyiségformálása, melyben kapcsolatokat teremtenek másokkal, közelebb kerülnek egymáshoz, és amelynek következtében alakul énképük;

·         a gyermekek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak, képességeinek kibontakoztatása a közösségen belül, a csoport normái alapján;

·         szociális képességek kialakítása, az érzelmek és a barátság fogalmának és az irántuk való igénynek a kialakítása;

Célkitűzéseink megvalósulása érdekében szükségesnek tarjuk a következőket:

Már a beszoktatásnál törekszünk arra, hogy a gyermekeket kedvező hatások érjék. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a szülőkkel való kapcsolatfelvétel már a beszoktatás előtt megtörténjen. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok előzetes konkrét ismeret szükséges ahhoz, hogy az óvónő fokozatosan elnyerje a gyermek bizalmát, átvehesse és biztosíthassa a szülő távollétében a felnőtt-kapcsolat biztonságát a gyermekben. Olyan családias légkört teremtünk az óvoda dolgozóival, amelyben a gyermekek érzelmileg kötődnek egymáshoz és a felnőttekhez. Arra törekszünk, hogy ez a légkör hasson ösztönzőleg kapcsolatteremtésükre, cselekvésükre, játékukra. Igény szerint lehetőséget adunk arra, hogy a szülők és a gyermek együtt ismerkedjen az óvodával. Betekinthetnek az óvoda szokásrendjébe, belső életébe, ezzel könnyebbé szeretnénk tenni a gyermek számára az új környezet elfogadását. A gyermekek magukkal hozhatják kedves tárgyaikat, játékaikat, mely az otthonról hozott biztonság egy darabkáját jelentik számukra.

A beszoktatás idején is természetesnek tartjuk az egyéni eltérésekhez, igényekhez való igazodást, mely megjelenik a gyermekekkel való bánásmódban. Az érzékeny, félénk gyermekek esetében az óvónő - dajka sok türelemmel, gyengédséggel, nyugalmat sugárzó magatartással igyekeznek a gyermekek lelki egyensúlyát biztosító kedélyállapot megteremtésére olyan program specifikus elemek beiktatásával, mint például az ölbeli játékok, halk zene, meghitt mese. Olyan gyermekeknél azonban, akiket az érdeklődésből fakadó aktivitás és az intellektuális érzelmek motiváló hatása jellemez a tiltó és korlátozó nevelői attitűd helyett az ésszerű szabályok, szokások kialakítására, betartására helyezzük a hangsúlyt. A passzív, visszahúzódó gyerekeket fokozott odafigyeléssel és bátorítással segítjük az előrelépésben, és sikerélményekhez juttatjuk.

A beszoktatás napjaiban a csoportok mindkét óvónője és dajkája együtt foglalkozik a gyermekekkel.

Igény esetén igyekszünk megteremteni a lehetőségét annak, hogy egy csoportba járhassanak azok a gyermekek, akik már korábbról ismerik egymást, érzelmileg kötődnek egymáshoz.

A csoport „régi” tagjait érzelmileg előkészítjük az új gyermekek fogadására.

A gyermek-gyermek, a felnőtt-gyermek pozitív érzelmi töltésű kapcsolatának kialakítása; az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és megtartó képességének formálása, erősítése

A „szocializálódás” fogalma az egyénnek a környezetével való kontaktus teremtését, a közösségbe való beilleszkedését, valamint annak normái, szabályai és magatartásformái elfogadását jelenti.

A család alapozza meg és indítja el gyerekeket a szocializáció útján, a családi védettségből kilépve kitágul a szociális tér, egyre nő a személyiségére hatást gyakorló személyek száma.

Az óvodapedagógus feladata és felelőssége a gyerekekkel megismertetni, elfogadtatni azokat az elvárásokat, amelyek eltérnek az otthoniaktól, de teljesítésük elengedhetetlen a közösségi élet és tevékenység szempontjából. Az óvodában bevezetett szokások és szabályok előfeltételei annak, hogy a gyermekek be tudjanak illeszkedni a közösségbe.

Arra törekszünk, hogy a gyereket az óvodába lépéstől kezdve pozitív érzelmi hatások érjék, mert csak ennek eredményeképpen látjuk biztosítottnak a pozitív felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatok kialakulását. A gyerekek társas kapcsolatainak alakulását mindig nyomon követjük, adott esetben erősítjük a baráti kötődéseket, máskor társakhoz segítjük a magányosokat. Bevonjuk a gyerekeket a csoportélet hagyományainak, a szabályainak kialakításába, a gyermekek tevékenységéhez mindenkor szabadságot biztosítunk, a határok pontos megjelölésével. Követelményeinket röviden, érthetően, pozitívan fogalmazzuk meg, a javításhoz mindig lehetőséget adunk.

A kapcsolatok erősítése érdekében minden gyermek számára biztosítjuk a személyes perceket, ahol lehetőség nyílik a saját érzések elmondására, mások érzésének meghallgatására, elfogadására.

A szocializáció szempontjából különös jelentősége van a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlásának. A közös együttlétek, a közösen végzett munka öröme olyan erkölcsi tulajdonságokat erősít, mint az együttérzés, segítőkészség, lelkiismeretesség, őszinteség, igazmondás, önzetlenség, figyelmesség. Fejleszti akaratukat, ezen belül önállóságukat, önfegyelmüket, kitartásukat, feladattudatukat, szabálytudatukat.

Minimálisra igyekszünk csökkenteni a nemkívánatos magatartás módokat, figyeljük és elemezzük azokat a tüneteket, amelyek a gyerekek társas kapcsolatainak zavarát jelzik, és megkeressük az egyén viselkedésének rendezési lehetőségeit.

A szocializációs folyamatban a pedagógus és dajka feladatának tekintjük:

·         a viselkedéskultúra megalapozását;

·         a kultúrához kötődés erősítését, az értékek megbecsülésére nevelést;

·         a társas élet szabályaihoz való alkalmazkodás és az önérvényesítés erősítését;

·         a közös szabályalkotásra, a szabályok betartására és esetleges módosítására ösztönzést;

·         az alapvető udvariassági szokások, magatartásmódok fejlesztését;

·         a megkezdett tevékenység befejezésére való ösztönzést;

·         birtokló gondoskodás helyett ésszerű korlátok közötti szabadság biztosítását;

·         a példaadást, a pozitív értékek megmutatását, mindig a pozitívumból kiinduló, majd az esetleg szükséges korrigálásra rámutató értékelést;

A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, illetve kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pl: pszichológus vagy logopédus stb.) közreműködésével, melyről lehetőségeinkhez mérten igyekszünk gondoskodni.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére

·         a gyerekek ragaszkodnak óvodájukhoz, társaikhoz, a felnőttekhez; ezt érzelmekben, szavakban, tettekben hozzák nyilvánosságra;

·         a gyermekeknek igényévé válik a helyes viselkedés és cselekvés szokásainak, szabályainak betartása;

·         egymást figyelmeztetik a szabályok megszegése esetén;

·         a felnőtt kérése nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival;

·         a közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben;

·         törekszenek a konfliktus helyzetek önálló megoldására;

·         a csoportba látogató vendégeket szeretettel fogadják;

·         a tevékenységeket türelmesen, a megbeszéltek alapján végzik, be is fejezik;

·         képesek nyugodtan ülni, figyelmesen meghallgatják a felnőttek, gyermekek közléseit;

·         értékelik saját és társaik tetteit, megpróbálnak megfelelni az eléjük tárt pozitív magatartási formáknak;

·         érvényesítik kezdeményező készségüket, kinyilvánítják tartósabb érdeklődésüket;

·         igyekeznek legyőzni a felmerülő akadályokat;

·         szociálisan éretté válnak az iskolába lépére;

„Lelki” egészségvédelem

A közösségben élő gyermeknek meg kell küzdenie a kortárscsoport pozitív és negatív élményeivel, mely „küzdelemhez” megfelelő lelki egészség szükséges.

Ezt az anya-gyermek kapcsolat alapozza meg. Ha ez az őszinteségen, megértésen, kölcsönös bizalmon, szereteten alapul, megteremtődik gyermekek lelki egészségének biztos háttere. Ha azonban ez sérül, sérülhet a gyermek lelki egészsége is.

E nélkül szorongó, visszahúzódó, vagy éppen agresszív, alulteljesítő, beilleszkedési zavarokkal bíró gyermeket tudhatunk magunkénak.

A gyermek lelki egészsége nem csupán azt jelenti, hogy boldognak látjuk. Nem arról van szó, hogy úgy neveljük, hogy minden izgalomra, félelemre okot adó, akadályozó külső hatást elhárítunk, hanem úgy neveljük, hogy képes legyen azokkal megbirkózni.

A mentálhigiénés elváltozások, tünetek, a zavarok minden életkorban más-más jellegűek.

A gyermek lelki életének kialakításában döntő fontossága van az első hat életévben szerzett benyomásoknak.

Az óvodáskorú gyermekeknél zavarokat okozhat a szülői kapcsolatokból való kiszakadás, az önállósodás, a kortárscsoportokkal való kapcsolatalakítás, kapcsolattartás, a közösségi szerepek kialakítása.

Ennek jelei többnyire nyíltan láthatók, felismerhetők, de az sem ritka jelenség, hogy a gyermekek belső feszültségekkel küzdenek.

Személyiségproblémák, lelki gondok feltételezhetőek az alábbiak esetén:

·          sűrűn keveredik konfliktusokba, elbizonytalanodik;

·          nyugtalan, túl mozgékony, hipermotilitás jellemzi;

·          figyelmetlen, szétszórt, túlzottan fáradékony, szorong, visszahúzódik;

·          fél (pl.: sötéttől, az óvodától, más felnőttől, és társaktól), támad, másokat bánt;

·          önmagát „bántja”, tikkel, fáj a feje;

·          rongál, bohóckodik, nem beszél társaival, ujját szopja, körmét rágja.

A gyermekkel személyiségközpontúan foglalkozó pedagógus közvetve a lelki betegségek gyakoriságának csökkenéséhez is hozzájárul.

A segítő kapcsolat Buda Béla megfogalmazásában azt jelenti, hogy valaki az adott probléma síkján, az adott emberi gond, zavar vetületében éretten, differenciáltan integráltabb személyiség, a másiknak emberi kapcsolatokon át, ennek segítségével irányított foglakozásokon próbál abban segítségére lenni, hogy valamiféle lelki gondját, viselkedészavarát meg tudja oldani, illetve valamilyen személyiségbeli hiányosságát további fejlődéssel ki tudja küszöbölni.

Óvodánkban, az óvodapedagógus munkájában előtérbe kerülő segítés különféle formái:

·          A gyermek viselkedésének folyamatos megfigyelése, kedvezőtlen pszichés helyzetek minél előbbi felismerése, megfelelő eljárásokkal való visszaszorítása, korrigálása;

·          Fel kell figyelnünk mindazon jelekre, amelyek belső feszültségről, nagyfokú nyugtalanságról vagy gátoltságról tanúskodnak;

·          Fontos a gyermek részére a szeretetet adó környezet megteremtése, mely biztonságérzetét növeli; a félelemmentes légkör biztosítása;

·          Az agresszió megelőzésére nagy figyelmet fordítunk! Az agresszió olykor nyílt támadást jelent (külső durvaságot, verekedést, támadást, fájdalomokozást, stb.), olykor pedig burkolt támadást (például nyafogást, duzzogást, durcásságot, rosszkedvet, mely figyelemfelhívó jelleggel is bírhat). Az agresszió megelőzését segíthetjük azzal, hogy a gyermeket élettevékenységeiben sikerélményhez juttatjuk, kudarctűrő képességét fejlesztjük. Az agresszív viselkedést nem lehet hangos paranccsal, a büntetés kilátásba helyezésével, a felnőtt erejének fitogtatásával leállítani. Minél több tilalommal, utasítással találja magát szemben a gyermek, annál gyakoribb lesz az agresszió. Nevelési feladatunk tehát nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulását leállítsuk, hanem az, hogy az antiszociális irányból a társakat segítő, érdekeit védő irányba fordítsuk.

·          A gyerekek a velük szemben támasztott elvárásoknak igyekeznek megfelelni, de az alkalmazkodó- és tűrőképességüknek határai vannak. Egy bizonyos ponton túl, védekezésképpen, szervezetük tiltakozni kezd, rosszabb esetben leblokkol, működésében zavar keletkezik. A stressz hatások kiküszöbölése, csökkentése fontos feladatunk. Ez elsősorban azoknak az élethelyzeteknek az elkerülését jelenti, amelyek stressz hatásuk következtében erősen terhelik az idegrendszert:

ü  a folyamatosan ható zaj, vibráció, fény;

ü  a sok ülés és a gyerekek mozgáskorlátozása;

ü  nem az életkornak és az egyéni fejlettségnek megfelelő elvárások;

ü  lelki zsarolás;

ü  félelemkeltés, stb.

Fontos az óvónő és a dajka megfelelő testbeszéde, hitelessége, hanghordozása, mert az erős, éles hangos beszéd, a sok fegyelmezés, a „parancsok” osztogatása a gyerek nyugtalanságához vezet.

Az óvónőnek és a dajkának megfelelő problémaérzékenységgel és empátiával kell rendelkeznie, hogy bele tudja érezni magát a gyerek helyzetébe, s egyben meg is tudja érteni a gyerek érzelmi közlését, annak indítékait, törekvéseit.

A stressz hatások feldolgozása, kompenzációja tartalmazza mindazokat az óvodai nevelési eljárásokat, amelyek a feszültségek feloldását, a gyerek idegrendszerének pihentetését szolgálják.

·          Nem engedhetjük meg, hogy a peremhelyzetű gyermekek krízisként éljék meg az óvodás éveket.

·          Sajnos egyre nő azoknak a családoknak a száma, ahol alkoholista, dohányos, drogfüggő, deviáns életmódot folytató családtag él. Ennek negatív kihatásai igen nagy károkat okoznak az óvodás gyermekek testi és lelki fejlődésében. Kötelességünk felfigyelni, észrevenni, segíteni, s a megfelelő gyermekvédelmi lépéseket megtenni, ha ilyen esetekkel találkozunk. Minden olyan lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy ezeknek a családoknak segítséget, a gyermekeknek megfelelő pozitív mintát adjunk, hiszen az óvónő, a dajka és a szülő a gyermekek számára minta.

A mentálhigiénés nevelés gyakorlati megvalósítása során alkalmazható módszerek:

·          lehetőséget adunk a gyereknek, hogy mesélhessen élményeiről, félelmeiről, vágyairól;

·          olyan játékokat, játékhelyzeteket biztosítunk, amelyben játékos formában, esetleg játékszereplők (akár egy baba) bevonásával eljátszható élethelyzetek oldják a feszültséget;

·          megengedjük, hogy magával hozza az óvodába kedvenc játékát, vagy olyan apróságot, ami kielégíti a gyermek azon vágyát, hogy az otthon egy szeletét jelképesen magával hozza;

·          biztosítjuk a nyugodt, szeretetteljes légkört, a rendszerességet, a következetességet, melyek a szociális biztonság érzetét keltik a gyerekben;

·          arra törekszünk, hogy az óvodapedagógus és a dajka viselkedésével olyan mintát nyújtson a gyermeknek és a szülőnek egyaránt, amely a megzavart vagy hiányos szülő-gyermek kapcsolat korrekciójának lehetőségét teremti meg.

Lényegesnek tartjuk, hogy pedagógusok egy személyben képviseljék:

·          a személyiségformálásban betöltendő fejlesztő funkciót;

·          az oktató, ismeretátadó funkciót;

·          a gyermek személyiségfejlődési, magatartási zavarainak helyrehozó funkciót;

·          teljesítsék a családi szocializáció mulasztásából rájuk háruló korrekciós funkciót;

·          legyenek zavarfelismerő, szűrő diagnosztikák;

·          a családdal való kapcsolatban vállalják a familiáris rekreációs (családgondozó, családterapeuta) funkciót.

Hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására irányuló feladataink

A 3-7 éves óvodáskorú gyerek, mint „emberi erőforrás”, a jövő alapköve. Nevelésük, gondozásuk nagy felelősséggel járó feladat.

Nekünk, óvónőknek, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a gyermekek közötti egyéni különbségek, az eltérő fejlettségi szintek, a feladatok megoldása során megjelenő teljesítménykülönbségek természetes jelenségnek számítanak. A gyerekek érési folyamata egymáshoz viszonyítva nagy különbségeket mutathat. Továbbá a családok rohanó életvitele eredményeképpen egyre nagyobb számban vannak elmaradást mutató gyermekek, akikre szintén fokozottan oda kell figyelnünk. A pszichés sérülést szenvedett, a helytelen pedagógiai módszereket kapó, valamint a hátrányos szociokulturális közegben nevelkedő gyerekek is mutathatnak zavart tüneteket, regressziót. Senki nem kaphat azonban semmiféle „címkét”, megkülönböztető jelzőt, vagy elmarasztalást azért, mert az adott helyzetben másképp gondolkozik, cselekszik, másképp fejezi ki magát, teljesítménye, magatartása különbözik a többiekétől. Kiemelt szerepet kap ezeknek a gyerekeknek a felkarolása, érdekeik, szükségleteik figyelembevételével és egyéni segítése bármely fejlesztési területen.

Nevelőmunkánkat áthatja a gyermekek egyéni különbségének tiszteletben tartása, a szereteten, őszinte érdeklődésen és elfogadáson alapuló magatartás, a nagyfokú tolerancia.

Az óvodásainkról személyiséglapon rögzítjük a fejlődés mutatóit (Nagy Jenőné: Gyermektükör), melynek alapjául megfigyeléseink, illetve különböző feladatok elvégzése szolgál.

A személyiséglap az alábbi területekre terjed ki:

·          A gyermek testalkatának jellemzője

·          A gyermek mozgásfejlettségének jellemzői

·          A gyermek érzelmi- és akarati életének fejlettsége

·          A gyermek társas kapcsolatának jellemzői

·          A gyermek értelmi fejlettségének jellemzői I.-II. rész

Horváth Judit – Horváthné Csapucha Klára – Dr. Rónáné Falus Júlia: amit az óvónőnek észre kell venni könyve alapján nagycsoportos óvodás gyermekeink év eleji készültségi szintjének megfigyelését végezzük el. A könyvben bemutatott pedagógiai eljárás tájékozódó jellegű. A feladatsor elvégzése az iskolaérettségi vizsgálatot nem helyettesíti, preventív jellegű tájékozódást nyújt számunkra. A „vizsgálatra” legkésőbb október végéig sor kerül, hogy a pedagógiai prevenciós, illetve korrekciós munka időben elkezdődhessen. Így, szükség esetén, az óvodapedagógus időben kérhet segítséget más szakembertől (orvos, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, gyógytornász) az észlelt probléma jellegétől függően.

Az óvodában folyó nevelési munkához segítséget nyújtanak a pedagógiai szakszolgálatok, a gyermek nevelési, fejlesztési gondjainak feltárásához, megoldásához, az óvodában nem korrigálható hátrányok kiegyenlítéséhez.

A Nevelési Tanácsadóval óvodánk kapcsolata jó. Segítségüket kérhetjük nemcsak a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek problémáinak feltárásában és megoldásában, hanem szükség esetén annak eldöntésében is, hogy a gyermek elérte-e a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges fejlettséget.

Igen sok óvodás küzd kisebb, nagyobb beszédhibával. Ahhoz, hogy zavartalanul meg tudja kezdeni iskolai tanulmányait, szükség van arra, hogy e hiányosságát korrigáljuk. A logopédiai ellátás feladata a beszédindítás, beszédhibák javítása, nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, a dyslexia megelőzése, terápiája. A problémák időben történő felismerése és megfelelő módon történő javítása érdekében évente logopédiai szűrővizsgálatra kerül sor óvodánkban.

A képességfejlesztés lassú folyamat, a gyermek saját egyéni üteme, fejlettségi szintje szerint történhet. Az egyéni bánásmód során mindenkivel a maga szintjén kell foglalkoznunk, az adott gyermek aktuális fejlettségéből kiindulva, természetes környezetben, öntevékeny részvétellel szerzett tapasztalatokra építve. Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy a problémás gyerekek ne vonják el az óvónőt a többség nevelésétől.

A fejlesztés során alkalmazott munkaformák:

·          Egyéni munka – ezt a tevékenységformát tekintjük a differenciált fejlesztés alapjának. Az egyéni munka során az óvodapedagógus páros kapcsolatba kerül a gyermekkel, és így célirányosan, a részképességek hiányára tekintettel tud hatni.

·          Mikrocsoportos munka - során a gyermekek között állandó, szoros és személyes kapcsolat jön létre, ami ösztönzi, vonzóvá teszi az együttműködést. A másik gyerek ötletei mintát jelentenek, tapasztalatai kiegészítik az egyes gyerek felismeréseit.

Nagy hangsúlyt helyezünk a gyakoroltatásra. Addig nem lépünk tovább, míg nem vagyunk biztosak abban, hogy a már elért szint jól működik.

A gyermekvédelmi feladatok ellátására is nagy figyelmet fordítunk. Intézményünkben gyermekvédelmi felelős segíti ilyen irányú munkánkat.

A családok változó gondjait az óvodába járó gyerekek viselkedése, magatartása is jelzi. Fontos, hogy érzékenyen reagáljunk a jelzésértékű jelenségekre. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a munkatársak a családlátogatások során szerzett tapasztalataikat megbeszéljék, szükség esetén a gyermekvédelmi felelős figyelmét felhívják az adott családra.

A probléma jellegétől függően igyekszünk megtalálni azt az intézményt (Gyermekjóléti Szolgálat, Családsegítő Szolgálat, Gyámügyi Iroda, gyermekorvos, védőnő, stb.), mellyel együttműködve a leghatékonyabban megoldható a probléma, illetve megelőzhető a súlyosabb

Az anyanyelvi, értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes minta és szabályközvetítéssel – az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, fokozására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére nagy figyelmet fordítunk.

A beszéd által erősödik a gyermek biztonságérzete, növekszik tájékozottsága, gazdagodnak ismeretei. A helyes, szép beszéd mélyíti érzelmeit, fejleszti esztétikai érzékét, előkészíti őt irodalmi élmények befogadására.

Az értelmi nevelés terén feladataink:

 

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI

Személyi feltételek

Az óvodában a nevelőmunka kulcs-szereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára.

Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez.

Nevelőtestületünkben 5 fő nemzetiségi óvodapedagógus dolgozik. Jellemző ránk a derűs légkör, a játékközpontú szemlélet. Minden pedagógusunkra jellemző a folyamatos önképzés, törekszik a magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültség megszerzésére

Munkánkat 3 dajka segíti, akikről elmondható, hogy gyermekszeretőek, a csoportban dolgozó óvónőkkel összhangban, egymás munkáját megbecsülve, segítve végzik dolgukat.

 

Tárgyi feltételek

Az óvodánk rendelkezik a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvoda épületének, udvarának, kertjének, berendezésének kialakítása során alapvető szempont, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen testméreteiknek, biztosítsa fejlődésüket, egészségük megőrzését. A gyermekeket harmóniát árasztó színek, formák, anyagok veszik körül, melyek lehetővé teszik mozgás- és játékigényük kielégítését. A tárgyi felszerelések, amelyeket a gyermekek használnak, számukra jól hozzáférhető módon és biztonságukra figyelemmel vannak elhelyezve. Az óvoda biztosítja a megfelelő munkakörnyezetet az óvodai munkatársaknak és lehetőséget teremt a szülők fogadására is.

Az óvodai élet megszervezése

A gyermekek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartalmú párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermekek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre.

A napi- és hetirendet a gyermekcsoportok óvodapedagógusai alakítják ki.

Az óvodai nevelésünk tervezését különböző, az óvodapedagógusok által készített – kötelező és nem kötelező – feljegyzések, dokumentumok szolgálják.

Az óvodai nevelésünk fenntartónk által jóváhagyott helyi nevelési programunk alapján történik és a gyermek neveléséhez szükséges - a teljes óvodai életet magában foglaló - tevékenységek keretében szervezzük meg.

Az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja. Munkáját az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak segítik.

A szlovák óvodai nevelésünk szerves része az egységes rendszernek.

Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően biztosítjuk a szlovákok nyelvének és kultúrájának megismerését, törekszünk a kulturális hagyományok átörökítésére.

Az óvoda kapcsolatai

Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg.

Óvodai nevelésünkben figyelembe vesszük a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesítjük az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

A szülők, gyermekek és a pedagógusok együttműködésének formái:

·         óvodai jelentkezést megelőző nyílt nap;

·         jelentkezés, beiratkozás;

·         nyári beszoktatás lehetősége;

·         családlátogatások;

·         közös programok (játszóházak, sportnap, kirándulások, stb.)

Óvodánk kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, egészségügyi, illetve közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyermekek életében. Ezen kívül kapcsolatot tartunk a szlovák kisebbségi szervezetekkel.

A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában nyitottság és kezdeményezőkészség jellemzi óvodánkat.

 

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

Játék

„A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap, visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyerek a külvilágból és saját világából származó tagolatlan benyomásait játékban tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, kreativitásukat fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé.”

A kisgyerek első valódi játszótársa a családban, majd az óvodában is a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is.

A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre, bútorzatra van szükség. Feladatunknak tartjuk tehát, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményt biztosítsunk a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus szerepjátékokhoz, a konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz.

A játék folyamatában tudatos jelenlétünkkel biztosítjuk az indirekt irányítás felelősségét és fontosnak tartjuk a szabad játék túlsúlyának érvényesülését, melyet igyekszünk mind nagyobb mértékben biztosítani.

A játék kiemelt jelentősége megmutatkozik napirendünkben, időbeosztásunkban.

A játékirányítás általános elvei

·         A játékirányítás alapvető sajátossága, hogy közvetett, amit mindenkor szem előtt tartunk.

·         Arra törekszünk, hogy a gyerekek saját elgondolásaikat valósíthassák meg játékukban, hogy fantáziájuk, hangulataik, érzelmeik szabadon megnyilvánulhassanak.

·         Akkor tudjuk eredményesen segíteni (szükség esetén) a játékot, ha ismerjük a gyerekek érdeklődési körét, tapasztalatait és élményeit; beleéljük magunkat a gyerekek által elképzelt, megteremtett játékhelyzetbe. Ezért tartjuk lényegesnek a gyerekek alapos megismerését, ismeretét.

·         A játékba csak akkor lépünk közbe, ha szükséges, ha gyerekek egymást zavarják, és ha a játékszerek használata testi épségüket veszélyezteti.

·         Alapvetőnek tartjuk, hogy az óvónő maga is szívesen vegyen részt egy-egy játékban, tudjon és szeressen játszani.

·         Az óvodai nevelés folyamatában úgy tekintjük a játékot, mint a nevelési célok elérésének legfőbb eszközét. Ezért megteremtjük mindazokat a feltételeket, amelyek a játék fejlődéséhez szükségesek.

·         Sosem hagyjuk felügyelet nélkül a gyerekeket.

Játékfajták és fejlődésük, irányításuk ajánlott módszerei

Gyakorló játék

A gyakorló játék irányításában biztosítjuk a mozgásteret és mindazokat a játékszereket, eszközöket, anyagokat, amelyek alkalmasak a gyerekek mozgásigényének és manipulációs vágyának kielégítésére. Gondoskodunk, hogy a megfelelő eszközök, anyagok, a csoportszobában és a szabadban is állandóan álljanak a gyerekek rendelkezésére. A kicsik számára legyenek öltöztető, húzható, rakosgató játékszerek, természetes anyagok. Legyenek olyan eszközök, amelyeket tologathatnak, amelyekbe rakodhatnak, maguk is beülhetnek, amelyekkel szállíthatnak.

3-4 éves korban a hangok, a szótagok, szavak, esetleg rövid mondatok és dallamok, a halandzsa játékos szabály szerinti ismétlés útján válnak játékká. A játék szempontjából nem a szöveg, a hanem annak ritmusa és a sokszor hozzákapcsolódó mozgás a lényeges. Ez szerez örömet.

5-6-7 éves korban is engedjük a gyakorló játékot.

Gyakran előfordul, hogy a gyerek belefeledkezik a műveletek, mozdulatok ismételgetésébe. Amikor azonban az aktivitása csökken, szóval, esetleg eszközökkel ösztönözzük a korábbi, félbehagyott játéka folytatására.

A szimbolikus szerepjáték

A szimbolikus szerepjáték nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőséget nyújtó játékfajta. A gyerekek szerepjátéka tapasztalataikat, ismereteiket, elképzeléseiket és az ezekhez fűződő érzelmeiket tükrözi.

A gyermek játékában különösen a hozzá érzelmileg közel álló felnőtteket és társakat utánozza. Kedvező csoportlégkörben, megértő, elfogadó, szeretetteljes óvónői magatartás esetén az azonosulás még intenzívebb. Arra törekszünk, hogy minden gyerek szerepjátéka egyéni képességeinek legfejlettebb szintjén bontakozhasson ki.

3-4 éves korban a gyerekek elsajátítják, és már betartják a játékszerekkel és az együttjátszással kapcsolatos elemi szabályokat. Képesek olyan szerepjátékok kezdeményezésére és eljátszására, amelyek egyszerű cselekvéseket és kapcsolatokat tartalmaznak. Tartósan kialakul a kisebb-nagyobb csoportokban való együttjátszás igénye. A játékszerekkel és eszközökkel végzett cselekvés, a szereplők magatartása megfelel a szerep által megkívánt tevékenységeknek és emberi kapcsolatoknak.

 

5-6-7 éves korban megértik és elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját. Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz. A játszócsoportok tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki.

A szerepjátékot gazdagítja, ha a gyerekek irodalmi élményeiket szabadon választott, kötetlen módon dramatizálhatják. Ennek első feltétele, hogy az irodalmi alkotások érzelmileg megragadják a gyerekeket, valóban esztétikai élményt jelentsenek számukra. Ezután pedig lehetőséget adunk a gyerekeknek arra, hogy a mese, vers elmondása után saját elgondolásaik alapján játsszák el a lerövidített mesét, történeteket. A dramatizáláshoz gondoskodunk különféle eszközökről, jelmezekről, a különböző szerepeket jelző kellékekről.

Az esztétikai élmény éppen úgy forrása lehet a bábozásnak, mint bármely más tapasztalat, elképzelés. A bábjátékban a gyerekek közvetlenül nyilvánulnak meg, játéktevékenységük a környezethez való viszonyukat, az átélt cselekvés vagy történés általuk felfogott tartalmát tükrözi. A gyerek a bábot azért is érzi közel magához, mert az még nála is kisebb, cselekvéseit, sorsát ő irányítja.

3-4 éves korban elsősorban a bábu mozgása kelti fel a gyerek érdeklődését.

4-6-7 éves korban a gyerekek kézméretének megfelelő bábok, kicsi paraván is rendelkezésére áll a gyerekeknek.

Konstruáló játék

A „valamit alkotni” igénye, öröme kreativitásuk mellett értelmi és társas képességeiket is sokoldalúan fejleszti. A konstruáló játék az eszközök és az anyagok változatosságát igényli. Beszerzésüknél figyelembe vesszük a csoport összetételét, a gyerekek egyéni sajátosságait, továbbá, hogy a játékszerek különböző fajtái más-más fejlettségű gyerekeknek feleljenek meg. Azt igyekszünk elérni, hogy minden gyerek megtalálja a neki legmegfelelőbb konstrukciós elemeket és képes legyen ezekkel elmélyülten játszani.

A gyerekek élethelyzeteket alkotnak újra. Ehhez számos eszközre van szükségük. Azt az igényt is iparkodunk kialakítani a gyerekekben, hogy alkalomadtán maguk készítsék el a játékhoz szükséges eszközöket. Elemi igényként tekintünk a barkácsolás kötetlenségére. Arra kívánjuk szoktatni a gyerekeket, hogy játékaik kiegészítése, készítése közben újabb és újabb ötletekkel próbálkozzanak, a létrehozott eszközt minden esetben használják is fel a játékukban.

3-4 éves korban készítsenek a gyerekek kevésbé munkaigényes, kiegészítő játékszereket.

4-5 éves korban beszéljék meg közösen, hogy egy-egy játékhelyzetben mire lenne szükségük. Ezek elkészítésére ösztönözzük őket, az elkészítésben segítségükre vagyunk.

5-6-7 éves korban elősegítjük, hogy a barkácsolás a szerepjáték, a bábozás természetes eszköze, alkotórésze legyen. Arra inspiráljuk őket, hogy a létrehozott eszközt minden esetben használják is fel a játékukban, dramatizálásban stb.

Szabályjáték

Minden játék pontos, meghatározott szabályok szerint zajlik. A játék jellegéből következik, hogy fontos a szabályok pontos betartása, a szabályoknak megfelelő viselkedés. A szabályjátékok egyes fajtái főként a gyerekek mozgását, mások elsősorban értelmi képességeiket fejlesztik.

Mozgásos szabályjátékokhoz tartoznak: a testnevelési játékok, a dalok és mondókás népi játékok, fogócskák, bújócskák, körjátékok, labdajátékok, mozgásos versenyjátékok.

Az értelmi képességet fejlesztő játékok: különböző társasjátékok, képes kirakók, dominók, kártyajátékok, nyelvi játékok.

A szabályjátékok kiválasztásánál figyelembe vesszük a gyerekek kívánságait, fejlettségét, a csoport létszámát, a helyi adottságokat, a játék előzményeit. Támogatjuk a gyerekeket a játék kiválasztásában, vezetésében, a szabályok betartásában. Azon dolgozunk, hogy a játék mindig öröm legyen.

A fejlődés várható jellemzői játék területén az óvodáskor végére

 

Mese – vers

Az érzelmi biztonság megadásának, valamint a szlovák és magyar nyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak. Az óvodáskorú gyerek életkorának megfelelő irodalmi műfajok: a vers és a mese. A verselés és a mesélés élmény a kisgyerekek számára. A mese és a vers a legtágabb értelemben tanít, emberi kapcsolatokra mutat rá, mélyíti az önismeretet, segíti a világ megismerését.

A magyar gyermekköltészet, a népi hagyományok – népköltészet – rendkívül gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.

A mese a gyermek érzelmi-értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges és megfelelő viselkedésformákról. Megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre.

A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A belső képteremtés képességének kifejlődése nélkül lehetetlen az olvasóvá válás, amely e foglalkozási ág távlati, lényegi feladata. Csak abból a gyerekből lesz jó beszélő és jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy a gyerekek kézbe vegyék, nézegessék a könyveket, amelyekben kedves meséik, verseik találhatók.

A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja, melynek teret adunk, a gyermekek ilyen irányú törekvéseit támogatjuk.

A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.

Feladataink:

·         Fejből mondjuk az alkalomhoz illő mondókákat, verseket, megmutatjuk a hozzájuk tartozó mozdulatokat, játékokat. Emlékezetből mondjuk, ritkábban könyvből olvassuk, és arcunk, hangunk játékával életre keltjük a mesét.

·         A kicsiknél a beszoktatás nehéz időszakában jó szolgálatot tesznek a dúdolt ritmikus mondókák, recitáló mondókamesék. Az előadásmód fő szabálya mindenkor a beszéd zenei elemeinek érvényesítése. Nélkülözhetetlen a személyesség, az élő emberi kapcsolat sokféle érzékeltetése.

·         Nagy hangsúlyt helyezünk a versek és mesék igényes és gondos kiválasztására, mert a gyerekek a nekik tetsző irodalmi alkotásokat szívesen hallgatják, mondogatják újra és újra.

·         A szlovák gyermekirodalomból tudatosan felépített tematika segítségével választjuk ki a gyermekeknek éppen megfelelő anyagot. Ezek közvetítésekor törekszünk az egynyelvű előadásmódra, amelyet erőteljes mimikával, gesztikulációval, és egyéb segédanyagok (bábok, képek, könyvek, stb.) felhasználásával teszünk minél érthetőbbé.

·         Szorgalmazzuk, hogy a gyermekek otthon is rendelkezzenek mind magyar, mind szlovák mese- és verseskönyvekkel, amelyeket kedvük szerint nézegethetnek.

·         Arra buzdítjuk a szülőket, hogy otthon is rendszeresen verseljenek, meséljenek a gyerekeknek.

A fejlesztés tartalma

3-4 éves korban a mondókák, a hangutánzó mondókamesék közös mondogatása megnyugtató, örömöt adó és arra is alkalmasak, hogy felkeltsék, és az évszakok változására, a természet és az időjárás-változás közötti összefüggésekre irányítsák a gyerekek figyelmét. Fontos, hogy a képeskönyvvel való első óvodai találkozások kötetlen, kellemes együttléttel kapcsolódjanak össze. Az év folyamán 8-10 mondóka, vers ismételgetésére kerül sor, ugyanennyi csak meghallgatás céljából hangzik el, új mesére tíz-tizenkét alkalommal kerül sor.

4-5 éves korban 2-3 kiolvasót, 6-7 rövid sorból álló verset ismételgessenek rendszeresen a gyerekek, de ezen felül sok verset mondunk – mi felnőttek - csak szórakoztatásul is. Ezeket a környezetről, az időjárásról, az évszakok megfigyeléséből, természeti jelenségek, tárgyak, állatok megszemélyesítésével létrehozott mondókákból, az óvoda környékén lévő növények, felbukkanó állatok felismerésére, üdvözlésére szolgáló népi mondókákból válogatjuk. 12-14 alkalommal mesélünk új mesét, rövid történeteket mondunk hasonló korú kisgyerekekről, állatokról, állatkölykökről. A többi időt a már megismert kedvenc mesék elmondására fordítjuk.

5-6-7 éves korban a korábban megkedvelt, megtanult mondókáknak, mondókameséknek, verseknek gyakori, illetve alkalomszerű ismételgetése; a természeti jelenségekre illő mondókák mellett főként a társakkal való közös játékokhoz kapcsolódó - szükséges - 4-5 kiszámoló, hintázó, labdázó, párválasztó, felelgető, csoportokban is hangoztatható tréfás mondókák megismerése – megtanulása a jellemző. Ezekkel fokozható a játékok lendülete, örömszínezete, ezért lényegesnek tartjuk, hogy mindig mozgással együtt tanítsuk, és a játék kedvéért gyakoroljuk.

Tizenöt-húsz szép magyar verset is válogatunk az 5-6 évesek számára, mely versek témakörei a gyerekkor élményvilágára épülnek.

Állatmesék, tréfás mesék és nagy tündérmesék egyszerűbb változatainak elmondására is ebben a korban kerül sor.

A mese a népköltészet legnagyobb, legsokrétűbb műfajainak egyike, amely a múltban jórészt a felnőttek mulattatására, tanítására szolgált. Az ismert, rendelkezésre álló mesegyűjteményekből az óvodás korcsoportnak való népmesék kiválasztását tartjuk tanácsosnak. 

A fejlődés várható jellemzői mese - vers területén az óvodáskor végére

·         3-4 éves korban a gyerekek bekapcsolódnak a mondókák, a versek mondogatásába. Maguktól is ismételgetik a felnőttől gyakran hallott szövegeket. Figyelmesen, szívesen hallgatják a rövid meséket, örülnek azok gyakori ismétlésének.

·         4-5 éves korban tudnak két-három kiolvasót, hintázó, állathívogató, tréfás állat és névcsúfoló rigmust. A versek ismételgetésébe önként bekapcsolódnak. A felnőtt által elmondott verset meghallgatják, kedvük szerint mozdulatokkal kísérik. Várják és kérik a mesét. Van kedvenc meséjük és mesehősük. Szórakoztatja őket a képeskönyvek lapmozgatása, beszélgetést kezdeményeznek az ismert képekről, a lapok forgatása közben „tudják, mi következik”.

·         5-6-7 éves korban a gyerekek játék közben odaillő szövegeket, rigmusokat mondogatnak. Az elhangzott vers, mondóka ismétlését kérik.

10-12 mondókát, 6-8 verset megjegyeznek, 15-20 verset meghallgatnak az év folyamán. Várják, kérik a mesemondást. Figyelmesen, csendben végighallgatják a mesét, viselkedésükön, tekintetükön látszanak a belső képzeleti képek készítésének jelei. A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudják kötni. A meséskönyvek képeit önállóan is hosszan nézegetik, kérik a felnőttet, hogy meséljen róluk. Vigyáznak a könyvekre. Tudnak meséket, történeteket kitalálni, s azt mozgással megjeleníteni, kifejezni.

 

Ének, zene, énekes játék

"Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok a zenélés örömet nyújtanak a gyermekeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődésüket, formálják zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása meglapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását." (Óvodai nevelés országos alapprogramja) Fejleszti a gyerekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotókedvét, elősegíti mozgáskultúrájuk fejlődését.

Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában.

Zenei nevelésünk a gyermeki lét egészét áthatja. Zenei élményeket szereznek a gyermekek játék közben - spontán, kötött és kötetlen keretű szervezett foglalkozásokon, egyéni érdeklődésük alapján. Ezek a zenei élmények serkentik a gyermekek képi és irodalmi alkotások iránti esztétikai kíváncsiságát, szoros kapcsolatban vannak a szlovák és magyar nyelv kifejező gyakorlásával, valamint a dal ritmusa, lüktetése mozgásra serkent, s ennek következtében esztétikusan formálódik mozgásuk.

A zenei nevelés elsősorban az érzelemre hat, de egyidejűleg az értelemre is. Fontos a zenei képességfejlesztéssel párhuzamosan, hogy gyermekeink örömmel, érzelmi gazdagsággal felszabadultan énekeljenek. Ezért megfelelő légkörrel biztosítjuk az érzelmi motiváltságot.

Feladatunk a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése, a tudatos tervszerű és folyamatos fejlesztő hatások megszervezése, a zenei önművelődésre és önképzésre való állandó igény. Igazi örömet csak az az éneklés, játék ad a gyereknek, amit könnyedén, jól elsajátított készségekkel végeznek. Ezért a gyerekek képzelete és alkotókedve oldott légkörben és akkor fejlődik, ha szívesen vesszük ötleteiket, új elképzeléseiket. Énekes beszélgetéssel, változatos dallamfordulatok kitalálásával magunk is mintát kínálunk.

A zenei nevelés célja

·         a gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése;

·         a zene (éneklés, zenélés tevékenységeinek) megszerettetése;

·         a zenei élményekhez juttatás;

A célok elérése érdekében végzendő feladataink

·         a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése;

·         a gyermekekben a zenei anyanyelv megalapozása;

·         a zenei képességek, készségek kialakítása, fejlesztése;

·         a kreatív zenei kedv kialakítása, fejlesztése;

·         a folyamatos fejlesztő hatások megszervezése;

·         ünnepekhez kapcsolódó szlovák és magyar szokások, zenék megismertetése, szlovák és magyar hagyományok ápolására való törekvés;

Ének, zene, énekes játék - a zenei nevelés tartalma

Dalanyag

Ismerkedjenek meg a gyermekek

                        - 2-4 motívum terjedelműek     (3-4 év)

                        - 4-6 motívum terjedelműek     (4-5 év)

                        - 6-12 motívum terjedelműek   (5-6-7 évesek)

                        - 8-12 ütem terjedelműek        (3-4 év)

                        - 12-16 ütem terjedelműek      (4-5 év)

                        - 12-18 ütem terjedelműek      (6-7 év)

A dalok           - hangterjedelme ne lépje túl a nagy hatod távolságot,

-  hangkészlete főleg a félhang nélküli dallamfordulatokon mozogjon, de hangsúlytalan helyen, lefelé futó motívumokban a fá és a ti is előfordulhat.

A dalokban a negyed és páros nyolcad (3-4 év), negyed szünet és szinkópa (4-5 év) mellett a dalok és mondókák ritmusigénye szerint tizenhatod is szerepelhet (5-6-7 éves korban).

Javaslat a dalok hangkészlet szerinti megoszlásának arányára:

sz-m                              2 dal

l-sz-m (fá) x                  2 dal

sz-m-d (lá)                     1 dal (5-6-7 éves korban)

m-r-d                             2 dal

sz-m-r-d (fá) x               2 dal

d-l-sz                             1 dal (3-4-5 éves korban)

m-r-d-l (ti) x                  1-2 dal

l-sz-f-m-r-d                   2 dal (5-6-7 éves korban)

m-r-d-l-sz                      2 dal (5-6-7 éves korban)

r-d-l-sz                          2 dal (5-6-7 éves korban)

A x-gal jelölt dalok az 5-6-7 évesek dalanyagában szerepelnek.

Játékok

Éneklési készség

Eleinte kisebb-nagyobb csoportokban énekelgessenek, és törekedjenek a tiszta éneklésre (3-4 éves korban). Később az óvónő indítása után önállóan, megközelítően tisztán énekeljenek csoportosan. 4-5 éves korban már jelentkezik az egyéni éneklés igénye. Önkéntes jelentkezés alapján kielégítjük és segítségadással megerősítjük ezt az igényt. Végül 5-6-7 éves korban a csoport tagjai önállóan és tisztán énekeljenek, a megszokott hangmagasságon és tempóban. A gyerekek egyénileg és tisztán énekeljék az általuk választott dalokat.

Hallásfejlesztés

Figyeljék meg, különböztessék meg, a térben is mutassák a magas (magasabb) - mély (mélyebb) hangokat. Ismerjék a halk-hangos fogalompárt, értsék jelentésüket, majd zenei tevékenységeikben alkalmazzák egyéni fejlettségüktől függően - akár egyénileg is.

Figyeljék meg a természet, a közvetlen környezetük zenei, beszéd és zörej hangjait. A finomabb hangszínek különbségének meghallása, beszédhangszín megváltoztatásával a mondat értelmének megváltoztatása, a hangirányok és hang távolságok érzékelése, néhány dallam- és ritmusjátszó hangszer hangjának és játékmódjának megismerése (eredetiben is) összetett feladatot jelentenek, melyek által biztosítjuk a sokoldalú fejlesztést - mindenkor szem előtt tartva a gyerekek egyéni fejlettségi szintjét.

Ismerjék fel a tanult dalokat dúdolásról, hangszerjátékról. A felismerésben segítjük őket egy jellegzetes kezdő motívumal, egy gyakrabban ismétlődő dallamfordulattal. Ismerkedjenek meg a dallambújtatás fogalmával. Hallható jelre előbb rövid, majd hosszabb motívumszakaszokkal gyakorolják, játszanak vele. Megerősítésként eleinte kézmozdulatokkal kísérjék.

Ritmusérzék fejlesztése

Érzékeljék, majd zenei tevékenységeikben alkalmazni is tudják, a mondókák és dalok egyenletes lüktetését, ritmusát (a negyed szünetet is!), ezeket meg tudják különböztetni és esetenként össze is tudják kapcsolni. Dalokat, mondókákat ismerjenek fel ritmusról. Belső hallás alapján a mondókák és dalok ritmusát hangoztassák. Rögtönzött ritmust tudjanak visszatapsolni, és ilyen ritmusmotívumokat maguk is találjanak ki.

Éneklés közben tartsák a tempót. Az ettől eltérő gyors és lassú közötti különbségeket ismerjék, alkalmazzák (énekkel, mozgással).

Ismerjenek meg néhány ritmushangszert, majd önállóan is használják (dob, cintányér, triangulum) a dalok lüktetésének és ritmusának kiemelésére, éneklés kísérésére is.

Egyszerű játékos, táncos mozgások játékhoz kapcsolásával, játékos mozdulatok kitalálásával, a mozgások egyöntetű végzésével, a szép harmonikus járással, a koordinált kéz és lábmozgásokkal, a különböző térformák kialakításával (kör, hullámvonal, csigavonal) az esztétikus mozgáskultúra megalapozását segítjük elő a gyermekekben.

Zenehallgatás

A különböző jellegű egyszerű,  majd bonyolultabb elsősorban (szlovák és magyar) népdalok, műdalok énekes vagy hangszeres előadása, műzenei szemelvények hallgatása során a zene figyelmes, érdeklődő meghallgatására, befogadására neveljük a gyermekeket. Szlovák tánccsoportok, dalkörök, zenekarok programjainak megismerésével a gyermekekben a szlovák zenei kultúrához valókötődést erősítjük meg. Felkeltjük a hangszeren való tanulás (játszás) iránti érdeklődésüket (hangszer kiállítások látogatásával, zeneiskolába szervezett programokkal).

Ének-zene, énekes játék - a fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére a fejlesztés területeinek megoszlása szerint

Dalanyag, éneklési készség

Hallásfejlesztés

Ritmusfejlesztés

Zenei mozgáskultúra fejlesztése

Zenehallgatás

 

Rajzolás, mintázás, kézi munka

A gyermekek ábrázoló tevékenysége a vizuális nevelési lehetőségek legfontosabbika. Az ábrázoló tevékenység a tárgyi világ megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszi lehetővé a gyermek számára. Az óvodások szívesen fejezik ki élményeiket, érzelmeiket, elképzeléseiket az ábrázolás eszközeivel.

Ezek a tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, a belső képek gazdagítását, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

Az óvodai rajzolás, mintázás, kézi munka célja

A célok elérése érdekében végzendő feladataink

Ha a gyermek mindennapi életébe, játékába az ábrázoló tevékenységek minél több lehetőségét építjük be, a technikák (tevékenységek) gyakorlására, pontosítására minél több időt, alkalmat teremtünk, előbb-utóbb elér arra a szintre, amikor "művei" kifejezővé válnak, tükrözik világról szerzett ismereteit, érzelmi megnyilvánulásait.

Hagynunk kell, hogy a gyermek saját szintjén, saját elgondolásai szerint, saját élményeit alkossa újra. "Maga a tevékenység - s ennek öröme - a fontos", az igény kialakítása az alkotásra, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. (Alapprogram)

Ebben a tevékenységében csak akkor segítjük, irányítjuk, ha elakad, ha a gyermeknek szüksége van az instrukciókra. Ilyen lehetőségek mellett a gyermeki fejlődés mozgatórugója az önfejlesztés lesz.

A fejlesztés tartalma 3-4-5 éves korban

Ajánlott tevékenységek

Az ábrázolás anyagaival való ismerkedés közben - a firkálásból, gyurkálásból kibontakoztatva - elsősorban a gyerekek élményeihez kapcsolódó egyénileg választott témák kifejezése.

Az óvodai élet gyerekek számára fontos jeleneteinek, a foglalkozási ágakban megfigyelt és feldolgozott jelenségek, témák ábrázolása megfigyelés, emlékezet alapján. A közös játékhoz dramatizáláshoz, bábozáshoz, építéshez szükséges eszközök, kellékek, alkalmi ajándéktárgyak együttes készítése, díszítése.

A közvetlen óvodai környezet - csoportszoba - rendezésében, ünnepi díszítésében való együttes részvétel, önálló segítés.

A szlovák népi kultúrával való ismerkedés során a fennmaradt tárgyi emlékeink megismerése.

Képalakítás fejlesztésére javasolt tevékenységek, lehetőségek

Firkálgatás, rajzolgatás, festés a gyerekek kedve, érdeklődése szerint, emlékképeik, képzeleteik nyomán (3-4 éves korban).

Emberalakok, környezet, tárgyak rajzolása saját elképzelés alapján, akár különböző cselekményes jelenetek, mese-vers megjelenítéseként (4-5 éves korban).

Tetszés szerinti színválasztás, színhasználat, gyönyörködés a szép szín együttesekben.

Ábrázolás a megszokottól eltérő formájú, színű és nagyságú képfelületen, változatos anyagú papírokon.

Vonalak és a színekkel képzett foltok használata (3-4 éves korban).

Vékonyabb-vastagabb vonalak, tagoltabb formák, részformák, színek, színfoltok alkalmazása, mindezek ritmusba rendezése díszítésekben. Formák képzése vonalakkal, színfoltokkal (4-5 éves korban).

Színre, formára, kompozícióra vonatkozó tapasztalatok gyűjtése.

Tájékozódás a kép síkján, térviszonyok jelzése.

Képek készítése festéssel, rajzolással, papírragasztással, agyaglapba karcolással, tárgyak lenyomataival. Képalakítás spárga és fonaldarabkák textillapra applikálásával, színes papírlapra tépéssel kialakított papírfoltok felragasztásával.

Rajzolás puha ceruzával, zsírkrétával.

Festés ecsettel, sokféle színű sűrűre oldott gombfestékkel, temperával. Színkeverés festékkel, új színek létrehozása. Az ecset kimosásának, a helyes vízhasználatnak a gyakorlása.

Rajzolás nagyobb felületre: homokba pálcával, színes iskolai krétával táblára, földre tett csomagolópapírra, udvaron, aszfalton (egész nagy méretekben is.)

Plasztikai munkák - a mintázás fejlesztésére ajánlott tevékenységek, lehetőségek

Tetszés szerint különféle formák, tárgyak, anyagok gyurkálása, formálgatása és díszítése különböző eljárásokkal.

Tapasztalatszerzés az anyagok tulajdonságairól, viselkedéséről: nyomhagyás, karcolhatóság, képlékenység. (Képlékeny, könnyen megmunkálható anyagok használata).

Anyagok formálása, formákra, alakíthatóságra vonatkozó tapasztalatszerzés: nyomkodva, gyurkálva, mintázva, gömbölyítve, sodorva, simítva, karcolva, gyűrve, tépve, ragasztva stb.

A konstruálás, az anyagok formálása során tapasztalják meg a gyerekek, hogy "miből mit lehet csinálni."

Különféle természeti tárgyak gyűjtése az óvoda környékén, séta közben kirándulások alkalmával. A gyűjtött tárgyak formáinak összehasonlítása más formákkal, szétválogatása, csoportosítása szempontok szerint (pl. felületi tulajdonságaik szerint).

Figurák, alakok mintázása, törekedve a formák tagolására, a főbb részformák érzékeltetésére, ábrázolására, díszítésére.

Egyszerű ajándéktárgyak, játékok készítése szerkesztő-összerakó munkával, díszítések kézi munkával. Bábok, díszletek készítése, ezek festése, összeszerelése.

Változatos, sokféle, lehetőleg nemes, könnyen megmunkálható anyag használata.

Ismerkedés különféle technikákkal, alkalmazásuk gyakorlása (nyírás, tépés, hajtogatás, konstruálás, plasztikus formálás, stb.)

Építés

Különböző formák rakosgatása, sorakoztatása.

Különféle anyagokból tárgyak, elemek felhasználásával kisebb-nagyobb méretű térbeli alakzatok építgetése, alakítása együttesen is.

Téralkotó tevékenység a belső terekben, a gyerekek által a játék során kialakított térrészek berendezése a célnak megfelelően.

Térbeli tapasztalatok, tájékozódás a dolgok térbeli helyzetei, formák egymáshoz rendelésének egyszerű lehetőségei felől, soralkotás, ritmusképzés.

Nagy térbeli alakzatok formálása a gyerekek közös, mozgásos játékai során.

A fejlesztés tartalma 5-6-7 éves korban

Ajánlott tevékenységek

A gyerekek saját élményeiknek, hozzájuk közel álló cselekményes témáknak, velük vagy környezetükben történt eseményeknek, mesék, versek, dalok, történetek elképzelt szereplőinek, jeleneteinek képi-plasztikai kifejezése.

Közös játékaikhoz, más foglalkozási ághoz, dramatizáláshoz - bábozáshoz, társaik, szüleik megajándékozásához, környezetük szebbé tételéhez játékeszközök, tárgyak, kellékek készítése. A szűkebb és tágabb környezet rendezése, alakítása, díszítése.

Találkozás a népi hagyományokhoz kapcsolódó alkotásokkal, nemzetiségi kultúránk hagyományvilágával, tárgyaival, eszközeivel.

Képalakítás - rajzolás, festés, kézi munka fejlesztésére javasolt tevékenységek, lehetőségek

Egyéni és közös kompozíciók rajzolása, festése kisebb és nagyobb méretekben, élmények alapján vagy elképzelés szerint.

Rajzolás nagy méretben - együtt is -, a földre, az aszfaltra.

A környezetben található, a gyerekeknek kedves, számukra érdekes tárgyak, formák, jelenségek megfigyelése és emlékezet alapján egyéni témába ágyazott megjelenítése.

A rajzolt formák gazdagítása, díszítése tetszés szerinti formákkal, színekkel, formaismétléssel.

Mesék, történetek, események elképzelése, képi ábrázolása (különféle technikákkal és anyagokkal).

Gombfesték, valamint a tempera használata. Fehér temperával való keverésének kipróbálása, keveréssel előállított színekkel, az egyéni színkeverés érvényesítésével különböző méretű kompozíciók (bábok, álarcok, díszletek) festése.

Képeskönyv, leporelló készítése kivágott képekből, ennek további díszítése saját rajzaikkal.

A formára, színre, kompozícióra vonatkozó tapasztalatok gyűjtése és megfigyelések végzése, térkifejezés a kép síkján egymás melletti, fölötti formákkal.

Plasztikai munkák - a mintázás - a kézi munka fejlesztésére javasolt tevékenységek, lehetőségek

Emberalakok, állatok, tárgyak mintázása, a legjellemzőbb forma, a legfőbb tagoltság egyéni érzékeltetésével. A mintázott figurák összerendezése különböző térbeli kompozícióba.

Játékok, bábok, modellek, ajándékok, fenyődíszek készítése szerkesztő és konstruáló munkával, mintázással, szövéssel, fonással. Díszítésük kézimunkával - a gyerekek által ismert eljárások önálló alkalmazásával. Változatos, képlékeny anyagok alkalmas eszközökkel, szerszámokkal való alakítása, formálása.

A kézimunka és az ábrázolás technikáinak együttes alkalmazása.

A formára és anyagismeretre vonatkozó tapasztalatszerzés, megfigyelés.

Építés

Nagyobb térben - nagyobb méretű elemekből búvóhelyek, házak stb. építése.

Hosszabb időn keresztül, közös munkával, gazdagodó formavilágú építmények építése.

Különféle makettek építése és berendezése a gyerekek által alkotott modellekkel.

Tájékozódás a térben, téralakítás.

Statikai tapasztalatok gyűjtése.

Arányviszonyok, a makettek és a hozzájuk készített kiegészítő formák egymáshoz viszonyított méretei.

Közeli múzeumokkal, kiállításokkal, helyi műemlékekkel, szép parkokkal, utcarészletekkel, tájházzal való ismerkedés.

A fejlődés várható jellemzői a rajzolás - mintázás - kézimunka területein az óvodáskor végére a fejlesztési területek megoszlása szerint

Téralakítás

Képalakítás

Képi kifejezés

Színhasználat

Díszítés

 

Kézimunka - plasztikai munka

A vizuális nevelés hatása a szociális képességek fejlődésére, várható jellemzői az óvodáskor végére

A kétnyelvűség és a szlovák kisebbségi identitástudat kialakítása és fejlesztése a vizuális nevelésben

A gyerekeket megismertetjük szlovák nemzetiségi kultúránk tárgyi emlékeivel. Ellátogatunk a Tájházba, Munkácsy Mihály Múzeumba, a Békési Úti Szlovák Házba, Meseházba, ahol bemutatjuk az óvodásoknak a szlovák népi építészeti emlékeket, a szlovák kisebbség életmódját, szokásait, hagyományai tükröző tárgyi emlékeket. Részt veszünk a Szlovák Kultúra Háza által szervezett óvodás programokon, megtekintjük a szlovák népi kultúrát bemutató kiállításokat (pl. hímzések, szövések stb.)

Az óvoda környezete is tükrözi a szlovák kisebbségi kultúrát, tárgyi emlékeit. Gyűjtőmunkánkba bevonjuk a gyermekeket, szülőket, nagyszülőket.

A gyermekek tisztelik és becsülik e tárgyi kultúra értékeit.

Dekorációnk részét alkotják a szlovák népviseletek, terítők, törölközők, köcsögök, szakajtók stb.

Rajzolás-mintázás-kézi munka során gyakran merítünk témákat a népi kultúrkincsből (csuhézás, mézeskalács sütés, stb.)

A rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítjuk a szlovák nyelv mind jobb elsajátítását a gyermekeknél a rajzolás, mintázás, kézi munka (figyelembe véve egyéni fejlettségi szintjüket).

Najčastejšie vetné modely na výtvarnych zamestnaniach v materskej škole

Kresli! Kreslite!

Maľuj! Maľujte!

Sadni si! Sadnite si!

Obráť sa k stolu! Obráťte sa k stolu!

Rozdeľ papier!

Rozdeľ farebné ceruzky!

Rozdeľ štetec!

Polož na stôl vodové farby!

Nakreslíme dom, kvety a pod.

Dávaj pozor! Dávajte pozor!

Utri si štetec! Utrite si štetec!

Prines! Prineste!

Umy si ruky! Umyte si ruky!

Zober si papier!

Pozri sa sem! Pozrite sa sem!

Skús maľovať rozličnými farbičkami!

Prosím si výkres!

Prosím si papier!

                pastelky!

                atď.

 

Mozgás

A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája. Az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepet tölt be a 3-7 éves korú gyermek fejlesztésében. Ebben az életkorban a gyermekek leginkább a mozgás, a tevékenységek által szereznek információt környezetükről.

A mozgásfejlesztés célja

A célok elérése érdekében végzendő feladataink

A mozgás sokoldalú tevékenység és feladatrendszere az egész óvodai életünket átszövi. A testnevelési foglalkozásokon túl jelen van a szabad játékban, környezeti és esztétikai nevelésben, valamint a gondozási és önkiszolgáló tevékenységekben is.

A mozgás hatása az értelmi képességek fejlődésére

A mozgásos játékok- gyakorlatok, téri helyzetek felidézésével fejlődik a gyerekek vizuális memóriája.

A testrészek, téri irányok, formák megismerésével, megnevezésével, terek bemozgásával bővülnek a térről való ismereteik, fejlődik térészlelésük, gyarapodik szókincsük.

A megnevezett, látott és elvégzett cselekvések, mozgások elősegítik a különböző észlelési területek integrációját, a keresztcsatornák és a fogalomalkotás fejlődését is.

A mozgás közben számtalan lehetőség nyílik mennyiségi és formai, vizuális és környezetismereti tapasztalatok szerzésére.

A mozgás hatása a szociális képességek fejlődésére

Segíti az "éntudat" fejlődését (a gyermek saját testének és mozgásos képességeinek megismerése révén).

A közös örömmel végzett mozgás közben társas kapcsolatai kiszélesednek.

A társakhoz való alkalmazkodás közben fejlődik önuralmuk, együttműködő és tolerancia képességük. Lehetőségük nyílik különböző viselkedésminták tanulására.

A mozgásos versengések során átélik a sikert és a kudarcot egyaránt. Így tanulják ezeknek a kezelését, elviselését.

Kiemelt mozgásfejlesztést két területen tervezünk:

A mozgásfejlesztés tartalma a szabad játékban

Az óvodába kerülő egészséges gyermekek szeretnek ugrándozni, futkározni, csúszni-mászni, manipulálni - vagyis mozogni.

Célunk a szabad játéktevékenységben, hogy minden gyermek megtalálja a fejlettségének, érdeklődésének, temperamentumának legmegfelelőbb tevékenységet.

Feladatunk, hogy megőrizzük ezt a mozgáskedvet (ha szükséges felkeltsük) és tudatosan építsünk rá. Lényegesnek tartjuk óvodai nevelésünk ezen területén a megfelelő motivációt, a mozgásra inspiráló biztonságos környezet kialakítását, a mozgásos tevékenységek pozitív megerősítését, a szükséges és elégséges szabályok megtanítását.

A gyermekek napirendjét úgy alakítjuk ki, hogy egész nap biztosítjuk számukra a megfelelő helyet és eszközöket a mozgásos tevékenységekhez a csoportszobában és az udvaron egyaránt (igazodva a gyermekek életkorához, fejlettségi szintjéhez és a csoport összetételéhez.)

A 3-4 éveseknél a természetes nagymozgások fejlődését kívánjuk segíteni. Ebben az életkorban a gyermekek gyakran kezdeményeznek csúszó-mászó játékokat, ezért leginkább az ehhez szükséges eszközöket biztosítjuk.

4-5 éves korban nagyobb hangsúlyt kap a szem-kéz, szem-láb koordináció és az egyensúlyérzék fejlesztése. A szem-kéz, szem-láb koordináció fejlesztését szolgálják a különböző célba dobó játékok, a kugli, az ugróiskola, ugrókötelezés, valamint a manipulációs barkácsoló tevékenységek is.

Az egyensúly fejlesztése a szabad játékban leginkább a belső fülben levő vesztibuláris központ spontán ingerlésével érhető el - hintázó, ringató, pörgő mozgások közben. Erre a célra nagyon jól használhatók a különböző hinták, a nagy ugráló füles labdák, ugróasztal, billenő-forgó korong.

5-6-7 éves korban a finommotorika fejlesztésére is nagy hangsúlyt helyezünk (tekintettel az iskolába lépés közeledtére - írás előkészítés). A játékban nagyon sok lehetőség nyílik ennek spontán fejlesztésére (pl. gyöngyfűzés, kicsi elemekből építés, babaöltöztetés, konstruálás, ábrázolási - és kézimunka technikák gyakorlása közben).

Mivel a gyermekek mozgásigénye különböző, nagyon fontos, hogy a nagyobb, aktívabb mozgást és a nyugodt tevékenységet kedvelő gyermekek megtanuljanak egymáshoz alkalmazkodni, tartsák tiszteletben egymást.

A kellemes légkörben, jól szervezett mozgásos tevékenységekben a gyermekek örömmel vesznek részt. A sikeresen jó hangulatú tevékenység a gyermek számára pozitív élményt nyújt, s ez újabb cselekvésre készteti őket. Így a mozgás természetesen beépül a gyermek spontán tevékenységeibe, szokássá-igénnyé válik.

A rendszeres mozgás során fejlődnek pszichikai, testi, értelmi és szociális képességei, ezek eredményeként a gyermekek egészségesebbek lesznek.

A mozgásfejlesztés tartalma a testnevelési foglalkozásokon és a mindennapi testnevelésben

A testnevelés fejleszti a gyerekek természetes mozgását: a járást, futást, támaszt, függést, egyensúlyozást, ugrást, dobást. Megismerteti velük a gimnasztikát és néhány talajtorna-elemet, labdagyakorlatokat és a sokszínű, változatos testnevelési játékokat. Lehetőséget biztosít a gyerekek mozgástapasztalatainak rendszeres bővítésére, fejleszti cselekvő- és feladatmegoldó képességüket, erősíti a szép mozgás iránti vonzalmukat. Fejleszti testi képességeiket, az ügyesség sokféle formáját, a testi erőt, gyorsaságot és állóképességet. Az örömmel végzett gyakorlatok és játékok elősegítik a gyerekek helyes testtartásának, szép mozgásának kialakulását. Fontos szerepet játszik az egészség megóvásában. A testnevelési foglalkozások során teremtünk alkalmat speciális gyakorlatok beiktatásával a testalkati deformitások megelőzésére is (lábboltozat erősítés, gerinctorna).

A testnevelés hatására a gyerekekben fontos személyiségtulajdonságok is kialakulnak és megerősödnek, mint a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás, együttműködés, egymás segítése.

Alapvető feladatunk jó levegőjű, tiszta, tágas környezet, megfelelő eszközök és megfelelő öltözék biztosítása minden gyerek számára ezekhez az általunk szervezett tevékenységekhez.

A különböző nehézségű differenciált feladatok adásával elősegítjük, hogy minden gyermek megtalálja a képességeinek legmegfelelőbb mozgásos feladatokat. A gyermek számára a megfelelő nehézségű gyakorlat kiválasztása nemcsak a mozgásos képességeit fejleszti, hanem képet ad önismeretéről is.

A 3-4 évesek testnevelési anyaga nagyrészt a természetes mozgásokat tartalmazza, ezért a nagymozgások fejlesztését tarjuk kiemelt feladatunknak. Ezek: különböző járások, futások, csúszások, mászások talajon, szereken, tárgy alatt vagy fölött, szer megkerülésével.

A 4-5 éves korban a mozgásfejlesztésből (a mozgásfejlesztés más területeihez hasonlóan) már nagyobb szerepet kap a tér mozgásos megismerése. Ennek érdekében sok olyan gyakorlatot szervezünk, amelyek végzésekor különböző irányokban végeznek mozgásokat és különböző formákat mozognak be a gyerekek, elhelyezkednek különböző szereken, formákban. Ezen kívül előtérbe helyezzük az egyensúlyérzék fejlesztését: különböző mozgások végzését emelt felületen, forgásokat, fordulatokat, testhelyzet változtatásokat, futás közbeni megállásokat.

A szem-kéz, szem-láb koordinációt fejlesztő gyakorlatok (pl. babzsák feldobása, elkapása, célbadobás, egyensúlyozó járás létra fokai között, célba ugrás), valamint az oldaliság tanítása szintén e korosztály mozgásfejlesztését irányozza meg és egészíti ki a korábban kialakultakat.

5-6-7 éveseknél az észlelés fejlesztése a legcélzottabb. Ebben az életkorban az alaklátás, formaállandóság fejlesztésére tervezünk sok gyakorlatot. Új feladatként jelentkezik a finommotorika fejlesztése. Ez azért nagyon lényeges fejlesztési terület, mivel a finommotoros koordináció az írás megtanulásának elengedhetetlen feltétele. A testnevelési foglalkozásokon ezt természetes módon a szerek különböző fogásmódjával, kisebb testrészekkel végzett mozgásokkal fejlesztjük (pl. különböző méretű labdák, botok, szalagok - kézi szerek alkalmazásával). A foglalkozásokon lehetőség teremtünk a keresztcsatornák fejlesztésére is. A bemutatott gyakorlatokat látják, hallják a tevékenység pontos megnevezését és elvégzik a látott, hallott feladatokat.

A testnevelési foglalkozásokon és a mindennapi testnevelésben (alkalmazott) végzett testmozgások (amelyeknél a mozgások tempója, ritmusa, iránya változhat

Játékok: futó-, utánzó-, szerep- és szabályjátékok.

Rendgyakorlatok: egyenes testtartás, vonal és köralakítás, fordulatok meghatározott irányba.

Járás: kis és nagy lépésekkel, különböző irányokba fordulással, változó szélességű sávok, vonalak között, különböző tárgyak megkerülésével, átlépésével, tartásával, speciális járások, állatjárások utánzása, ritmusra járások, különböző tempóban - majd közbeni tempóváltással.

Futás: különböző tempóban - majd közbeni tempóváltással, különböző irányokba - majd közbeni irányváltoztatással, változó szélességű sávok között, különböző tárgyak megkerülésével, átugrásával, versenyfutás.

Szökdelések, ugrások: helyben és haladva (előre-hátra) - páros lábon, váltott lábbal, akadályokon át-le-fel (pl. mélyugrás, magasugrás).

Támasz-, függés- és egyensúly gyakorlatok: csúszás, kúszás, mászás különböző irányokba, majd irányváltoztatással, különböző szélességű és formátumú helyeken és tárgyakon - talajon, padon, zsámolyon, bordásfalon - vízszintes és függőleges irányba, különböző tárgyak megkerülésével, átmászásával.

Egyensúlyozó járás emelt szeren (pl. pad), forgások fordulatok, testhelyzet változtatások (pl. gyűrű, kötél, kötéllétra).

Dobások, labdagyakorlatok (szem-kéz koordináció fejlesztésére):

babzsák célba dobása változó nagyságú körbe, változó távolságról, különböző tárgyak fölött;

babzsák csúsztatás két vonal közé;

babzsák dobás vízszintes és függőleges célra;

kugli –játék;

labdajátékok (labdagurítások, labdavezetések, labda feldobások - elkapások, alsó és felső dobások, labdahajítások).

Gyakorlatok szem-láb koordináció fejlesztésére:

ugrókötéllel, kötél fölött átugrás - változó magassággal;

különböző lábakkal karikába belépés, kilépés, beugrás, kiugrás;

ugróiskolák egyszerűbb és nehezített formában;

függeszkedés - átfogással tovahaladás;

lábbal különböző formák rajzolása (alkalmi felületen, homokba, hóba).

Koncentrációs mozgásgyakorlatok:

kéziszer-gyakorlatok (babzsák, bot, szalag, karika, labda).

Gimnasztika:

nyakizom-gyakorlatok (fejfordítás, fejkörzés)

kartartások, karkörzések, karlengetések, karhúzások (különböző irányokba, formákba - ritmusra is);

törzsmozgások (törzsfordítások, törzshajlítások);

lábmozgások (lábemelések, lábkörzések, láblengetések, lábhajlítások, lábfejgyakorlatok),

kar-láb- és törzsmozgások, testhelyzetek, ellenoldaliságban ritmuskeresztezett mozgások kialakítása, végzése a mozgáskoordináció kialakulása érdekében.

 

Az óvodai testnevelés szerves része a mindennapi frissítő torna is. Ezt minden korcsoportban naponta legalább egyszer, 10-15 perces időtartammal szervezzük meg (azt tartjuk legkedvezőbbnek, ha megfelelő időben és ruházatban a szabadban történik).

A mindennapos testnevelés anyagát elsősorban a mozgásos játékok adják, kiegészülve egy-egy gimnasztikai gyakorlattal. A gimnasztika anyaga főleg törzsgyakorlatokból áll, mert ezek a helyes testtartás kialakulását segítik elő. A játékokat a foglalkozásokhoz és a korosztály számára legmegfelelőbb fejlesztési feladatokhoz igazodva választjuk ki.

Rendszeres és megfelelő szervezés esetén a gyermekek szívesen és örömmel vesznek részt benne. Arra törekszünk, hogy igénnyé, majd szokásukká váljék a mindennapi torna (mozgás). Az örömmel, jó hangulatban végzett játékok jó lehetőséget nyújtanak a mozgásfejlesztés egy-egy feladatának megvalósításához, társas kapcsolatok alakulásához is. A játékok, térformák felidézésével lehetőségünk nyílik vizuális, verbális memóriájuk fejlesztésére, valamint szókincsük gyarapítására is.

 

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére a mozgás fejlesztésében

Kétnyelvűség a mozgásfejlesztésben

A mozgás fejlesztésében is érvényesítjük a kétnyelvűséget.

A magyar nyelvű foglalkozások, fejlesztések tematikáját követve a mozgásfejlesztésben alkalmazott legfontosabb és legegyszerűbb szlovák kifejezések mindennapos használatával a gyermekek szókincse az utánzásos nyelvelsajátítás módszerét alapul véve folyamatosan bővül - egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelően.

Najčastejšie vetné modely na telesných zamestnaniach v materskej škole

- Vstante! Postavte sa do radu!

- Postavte sa do dvojradu!

- Chôdza, raz - dva!

- Zastav sa, zastavte sa!

- Rozbehnite sa!

- Ruky zdvihnite dopredu, hore, dole, na bok.

- Dávajte pozor!

- Utekajte v kruhu!

- Poskok na dvoch nohách, raz - dva!

- Poskok na jednej nohe!

- Zdvihnite lano, loptu nad hlavu!

- Preskočte lano, loptu!

- Prejdite po lanom!

- Hoďte fazuľové vrecko do kruhu!

- Tlieskajte nad hlavou, za chrbtom.

- Mávajte s pravou, ľavou rukou!

- Na potlesk nástup!

- Sadnite si!

- Vystrite nohy!

- Vystrite ruky do predu, hore, dole!

- Ľahnite si na chrbát!

- Držte sa za ruky!

- Choď pomaly, choďte pomaly!

- Hraj sa, hrajte sa!

Vymenované výrazy sú len ako príklad, častým opakovaním týchto výrazov sa obohatí slovná zásoba detí.

 

A külső világ tevékeny megismerése

"A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-társadalmi (emberi-tárgyi) környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését." (Óvodai nevelés országos alapprogramja)

A külső világ tevékeny megismerésére nevelés elősegíti, hogy a gyermekek az őket közvetlenül körülvevő szűkebb és a tágabb természeti-társadalmi környezetből olyan tapasztalatokat szerezzenek, amelyek az életkoruknak megfelelő, biztos és biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz, a környezettel való aktív kapcsolat tevékeny kialakításához nélkülözhetetlenek. Segíti a gyermek spontán és irányítottan szerzett tapasztalatainak feldolgozását (rendezését - rendszerezését, felszínes ismereteik elmélyítését, rögzítését, részben újakkal való gyarapítását), fejleszti értelmi képességeiket (figyelmüket, megfigyelőképességüket, emlékezetüket, képzeletüket, gondolkodásukat, kifejezőkészségüket, beszédüket, ítélőképességüket, az összefüggések meglátását), pozitív viszonyulás kialakítását a természeti-, emberi- és tárgyi környezethez.

"A gyermeki megismerést az észleléses és motoros megtapasztaláshoz társított szóbeli értelmezés, a szimbolikus, fogalmi gondolkodás elemi szintjéhez közelíti - így készítve fel az iskolai tanulásra." (J.M.K.)

A külső világ tevékeny megismerésére nevelés során kialakulnak a gyermekben a kulturált élet szokásai, az elfogadott viselkedési formák, az érzelmi és erkölcsi viszonyok. A környezet minél átfogóbb megismertetése által közvetítjük a gyermekek felé az egyetemes, a nemzeti és nemzetiségi, továbbá a családi kultúra értékeit, hagyományait, az adott tájra-helységre jellemző néphagyományokat. Az élményszerű tapasztalások biztosításával megalapozzuk az ezekhez történő érzelmi kötődést, megtanulják, hogy ezeket szeretnünk, védenünk, óvnunk kell.

A társadalmi és természeti környezet megismerésére nevelés célja, feladata

A külső világ tevékeny megismerése a tapasztalatok, ismeretek gyarapításával, feldolgozásával felkelti, majd ébren tartja a gyerekek kíváncsiságát, érdeklődését, kielégíti megismerési vágyukat.

Célja, hogy             nyitottá tegye a gyermekeket a környezeti hatások befogadására,

        a felszínes érzékeléstől az egyre tudatosabbá váló megismerés felé vezesse a gyermekeket.

A cél megvalósítása érdekében végzendő feladataink

Mivel a környezet megismerésének óvodai feladatai részben a gyermekek otthoni, óvodán kívüli tapasztalataira épülnek, meg kell ismernünk óvodásaink családi hátterét, szokásrendszerét majd ezeket tudatosan felhasználva beépítjük a fejlesztési programunkba.

Fontos feladatunk a természeti és társadalmi környezet megismerésére nevelésben, hogy a kisgyermek eleven, élő, változásaiban gazdag, eredeti környezetben gyűjtse élménybe ágyazott tapasztalatait.

E nevelési terület módszereit is a tevékenységközpontúság jellemzi.

Sokféle tevékenység lehetőségének biztosításával, természetes élethelyzetek teremtésével elősegítjük, hogy a gyermekek maguk fedezhessék fel, figyelhessék meg környezetük tárgyait, jelenségeit. Ezzel segítjük a gyermekek kíváncsiságának, érdeklődésének, megismerési vágyának felkeltését és elmélyítését. Lehetőséget teremtünk a minél több érzékszervvel való tapasztalásra, az élmények több szempontú felidézésére.

A tapasztalatszerzés cselekvően átélt, érzelmileg színezett tevékenységeihez minden gyermek számára - folyamatosan - biztosítjuk az eszközöket.

Nagy hangsúlyt helyezünk a kulturált élet, a helyes viselkedés szokásainak, a természeti-társadalmi (emberi-tárgyi) környezethez fűződő helyes érzelmi és erkölcsi viszony kialakítására (pozitív viszonyulás).

A szerzett tapasztalatok szempontok alapján történő rendszerezésének megtanítása lehetővé teszi a gondolkodási képesség hajlékonyságának alakulását, mivel gyermekeknek alkalmuk nyílik többféle megoldás közötti választásra, a különböző szempontok felfedezésére.

Mindezen feladatok megoldása a gyermekek aktív részvételével, akaraterejük, kitartásuk fejlesztésével, személyiségük sokoldalú kibontakoztatásával történik.

Mindezek eredményeképpen a külső világunk tevékeny megismerésére nevelés elősegíti  gyermekek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését mind kortárs kapcsolataiban, mind a környezet alakítása során.

Valljuk, hogy a természeti és társadalmi környezet megismerésére nevelés csak komplex módon és az óvodai élet folyamatában valósítható meg.

A társadalmi és természeti környezet megismerésének tartalma

A gyermekek rendelkezzenek koruknak megfelelő ismeretekkel a családról:

"A 3 éves gyermek egoizmusa még természetes. El kell jutni 6-7 éves korig a "másik" (felnőtt vagy gyermek) érdekében való lemondáshoz, az önfegyelem nélkülözhetetlen kialakításához." (J.M.K.)

Az óvoda új környezet a gyermek számára. Fontos, hogy megismerése érzelmileg pozitívan hasson. Ismerkedjenek meg az óvodával (környezetével, játékaival, eszközeivel) életével-szokásrendszerével, feladataival, a felnőttek óvodai munkájával. Koruknak megfelelően - önállóan is - járuljanak hozzá vállalkozásaikkal, közreműködéseikkel környezetük ápolásához (rendben tartásához, szebbé tételéhez).

Az óvoda közvetlen természeti és társadalmi környezetének megismertetése-megismerése (amelyben élünk) szintén fontos tartalmi egységet képviselnek. Felhívjuk a gyermekek figyelmét e környezet értékeire - szépségeire. A környezetünkben előforduló középületek, közintézmények látogatásai során ismerjék meg azok funkcióit, feladatait, az itt dolgozó emberek munkáját (foglalkozásokat).

Testünk, testrészeink, érzékszerveink megismerése, önmaguk és mások jellegzetes külső tulajdonságainak megtanulása, azonosítása, a megszerzett, összegyűjtött tapasztalatok feldolgozása ezek funkcióiról fontos tartalmi egységet képviselnek. Testünk, testrészeink, érzékszerveink tisztántartása, ápolása, védelme - ezeknek nemcsak az ismerete, hanem folyamatos gyakorlása - nagy jelentőséggel bír egészségünk megőrzése érdekében, a betegségek elleni védekezésben is. Tapasztalataik alapján bővítjük és rögzítjük ismereteiket az orvos gyógyító munkájáról (betegségek, beteg ápolása, gyógyszerek használata.)

A közlekedésre nevelés fontos szempontja a helyes viselkedés megalapozása az utcán, a tömegközlekedési eszközökön. Ezt néhány alapvető közlekedési szabály megismerésével, azok betartásával, az adott helyi lehetőségek közötti gyakorlással alapozzuk meg. (A közlekedési jelzőlámpa színeinek jelentése, a gyalogátkelőhely jele, használatuk). Ismerkedjenek meg a különböző közlekedési eszközökkel (az óvoda környezetében megtalálható lehetőségeket természetes környezetben, a nem elérhetőeket képről, filmről). Legyen ismeretük néhány alapvető közlekedési eszköz funkciójáról, pl.:

Az évszakok, napok, napszakok -  folyamatos megfigyelése, tapasztalatok gyűjtése a természeti környezet megismerésére, különböző összefüggések megláttatására alapvető lehetőséget biztosítanak. Az időjárás elemeinek változása, hatása környezetünkre (pl. öltözködésünkre), az évszakra jellemző jegyek alakulása, a színek és fények megfigyelése (esztétikája, szépsége) a legegyszerűbb biológiai, ökológiai, fizikai, kémiai tapasztalásokra adnak lehetőséget. Alkalmat (helyet, időt, teret) kínálunk és biztosítunk a gyermekek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik  a felfedezés, a kutatás örömeit. Az így szerzett tapasztalatok szempontok alapján történő rendszerezése, ismeretek rögzítése által megtanulják az évszakok nevét, jellemzőit, sorrendjét, a napok nevét, sorrendjét, a napszakokat.

A növény és állatvilág megismerése szoros egységben történik az adott évszak, nap, ill. napszak megfigyelésével. Megláttatjuk az összefüggéseket közöttük, a növény és állatvilágban történő változásokat, reakcióikat, alkalmazkodásukat, viselkedésüket. Természeti környezetünk növény- és állatvilágának folyamatos megfigyelése, e szépségek megóvása érdekében végzendő feladataink a természet megszerettetésére, annak ápolására, gondozására, egyáltalán a pozitív viszony kialakítására és megerősítésére irányulnak.

Alkalmat teremtünk közvetlen módon találkozni a természetvédelemmel, környezetvédelemmel.

A külső világ tevékeny megismerése – környezet- és természetvédelem

 „Környezetvédelmi nevelés helyett inkább környezeti nevelést mondunk, mivel nemcsak védelemre, hanem kultúrára, világképre és életmódra való nevelésről van szó. A környezeti nevelés célja a környezetvédő gondolkodásmód és környezetbarát életmód kialakítása és terjesztése. A környezeti nevelés az egész személyiséget érinti, egyformán fontos benne az érzelmi, értelmi és mozgásos szféra. Míg egy kisgyermek döntően érzelmi síkon „fogható meg”, addig a nagyobbak esetében az arány eltolódhat az értelmi szféra felé. A tényleges cselekvésnek – a természettel való közvetlen találkozásnak, s a benne – érte való közvetlen tevékenységnek – döntő jelentősége van.” (Láng István (szerk.) 1993: Környezetvédelmi lexikon)

A gyermek a születésétől kezdve ismerkedik a környezettel, s az ismeretszerzés folyamata végül egy környezetbarát életvitel megvalósulását eredményezheti. Az óvodai nevelésben figyelembe kell vennünk a családi nevelést, hiszen a családok életvitele, mindennapjai határozzák meg elsősorban a gyermek attitűdjeit, szokásait, kommunikatív képességeit.

Az óvodai élet - melyben meghatározó az óvónő személyisége - mintát ad a gyermekeknek, a szülőknek, ezért a környezetbarát életvitel kialakulásához fontos a környezetbarát óvoda megteremtése. Az óvoda minden dolgozója tisztában van a fenntarthatóság tartalmi jellemzőivel, és ez minden tevékenységben megnyilvánul. Ezáltal az óvoda felnőtt közössége munkahelyi életmódjával és munkájával pozitív mintát nyújt a környezettudatos magatartásra, az ökológiai szemléletformálásra, az egészséges életmód szokásainak megalapozására, a közösségi egészséges életvitelre.

Óvodai nevelésünk során környezettudatos magatartás és az egészséges életszemlélet kialakítására törekszünk. Tudatosan vesszük számba azokat a lehetőségeket, amelyek a külső világ tevékeny megismerése folyamatában támaszt nyújthatnak a gyermekeknek a környezetükhöz való pozitív viszonyulásban.

Óvodás gyermekeink számára a természeti és társadalmi környezet jelenti a „világot”. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését, átéli állapotát, változásait. Érzékeltetnünk és tudatosítanunk kell, hogy részesei, alakítói, felelősei és hatásának elszenvedői vagyunk egy személyben. Nincs a környezetben elhanyagolható, lényegtelen, felesleges elem, tényező, hálószerűen kapcsolódik össze minden.

A gyermeket már az óvodában meg kell tanítani arra, miként lehet harmóniában élni a természettel; csak ekkor várható el, hogy később felnőttként is szeressék és védjék a természetet.

Célunk:   olyan gyermekeket nevelni, akik ismerik, szeretik és védik a természetet;

                a gyermekek szemléletét olyan irányba formálni, amelynek eredményeként belső indíttatásként jelenik meg bennük a környezet védelme iránti igény.

                 Óvodásainkban azt a tudatot megalapozni, hogy bár még kicsik, de már tettek valamit a természet védelmében. Ez pozitív hatást vált ki, és egy életre szóló indíttatást jelent.

Feladatunknak tartjuk:

Eseménytervet készítünk, mely az évszakok változásaira, a mindennapok realitására, ünnepekre, aktuális eseményekre épül.

A lehetőségek közül - mindenkor - a gyermekcsoport korát, fejlettségét, adottságait figyelembe véve választunk.

Alkalmazzuk a tevékenységek differenciált szervezeti formáit, az egyéni fejlesztés lehetőségeit, különös tekintettel a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek esetében.

Eseménytervünkbe a következő játékból, tevékenységekből, kísérletekből építünk be:

Dramatikus, mimetikus, szimulációs és bábjátékok, társasjátékok;

Közvetlen környezetünk, játszóhelyünk megfigyelése, rendbetétele;

Kirándulások, környezetvédelmi túrák (nevelési évente 1-2 alkalommal a szülőkkel együtt is);

A szülői értekezletek témái között megjelennek a környezettudatos életvitel témakörei is;

Problémahelyzetek közös megoldása (pl. állatok védelme, természeti értékek védelme iránt);

Óvodai csoportjaink részvétele az őszi, tavaszi udvari takarításban (levélgyűjtés, szemétgyűjtés, virágok elhelyezése és gondozása);

Hasznos rovarok megfigyelése (katicabogár, hangya, méh és a férgek közül a földigiliszta);

Önkéntes növényvédőink megismerése (sündisznó, vakond);

Kártevők a kertben (meztelen csiga, cserebogár, szarvasbogár, sáska, levéltetű, lepkék /hernyó/, darazsak);

Légszennyeződés – megfigyeljük az út mellett a port a fákon, virágokon, összehasonlítjuk a liget, az erdő fáival;

Téli madárvédelmi munka, az állatvédelem legfontosabb szabályainak hangsúlyozása;

Sétáink során figyeljük a sózott úttest melletti növényzetet;

Megfigyeljük az összegyűjtött hó tisztaságát, szennyezettségét;

„Jeles Napok” programjainak beépítése eseménytervünkbe;

Élősarok gondozása;

Akvárium gondozása;

Teát főzünk gyógynövényekből;

Mindig figyelmet fordítunk a víztakarékosságra;

A séták, kirándulások, természetbeli játékok után lehetőséget adunk a benti, nyugodt beszélgetésekre, játékra, mesékre a környezet titkairól, ezzel segítve a tapasztalatok feldolgozását. Az óvodás gyermeket minden tevékenységbe be lehet vonni játékosan, a mesék világán keresztül. A természet érdekességei mesében elmondva még jobban felkeltik a gyermek érdeklődését.

Különböző játékok, megfigyelések, kísérletek alkalmasak arra, hogy a gyermekek az óvónő vagy a szülő segítségével megismerkedjenek a talaj, a víz, a levegő fontosságával, védelmével. Nem a pontos mérés a fontos, hanem hogy együtt csodálkozzunk, megnevezzünk, elmeséljünk valamit.

A társadalmi és természeti környezet megismerésében a fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére

Kialakulnak azok a szokások, magatartásformák, melyek a környezettel való harmonikus együttélést biztosítják későbbi életvitelükben.

Ismerik teljes nevüket. Tudják édesanyjuk, édesapjuk és testvéreik nevét. Ismerik lakásuk címét, szüleik foglalkozását.

Eligazodnak az óvoda épületében, udvarán. Tudják társaik nevét, jelét, óvónőjüket, dajkájukat nevén szólítják.

Tevékenységeikkel, közreműködéseikkel hozzájárulnak az óvoda mindennapi életéhez, környezetének alakításához.

A testrészeket az emberi test felépítésének megfelelően felsorolják.

Tudják tisztántartásuk fontosságát, igényesek testük tisztaságára.

Ismerik az orvos gyógyító szerepét.

Ismerik érzékszerveiket, azok funkcióit.

Ismerik a legalapvetőbb és legfontosabb közlekedési szabályokat, tudják betartásuk fontosságát (közlekedési lámpa szerepe, zebra használata).

Ismerik a közlekedési eszközöket, azok legfontosabb funkcióit.

Tudják a kulturált viselkedési formákat a tömegközlekedési eszközökön utazva.

Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik az egyes évszakok néhány jellegzetességét.

Ismerik a "növény" szót. Tudják, hogy növények fejlődése és az időjárás (évszakok) között összefüggés van. Ismernek néhány alapvető növénnyel kapcsolatos munkát.

Az általuk ismert állatokat csoportosítják aszerint, hol élnek.

Nyomon tudják követni az állatok életének alakulását az évszakok (időjárás) változásainak következtében. Felismerik az emberi gondoskodás fontosságát az állatok életében (etetésében és gondozásában).

Ismerik a környezetükben lévő néhány intézmény rendeltetését, jelentőségét mindennapi életünkben.

Részt vesznek közvetlen természeti környezetük ápolásában, gondozásában, pl.:

ü madár házikókészítésével, kihelyezésével,

ü  "a mi fánk" folyamatos megfigyelése, ápolása, gondozása.

Kétnyelvűség a társadalmi és természeti környezet megismerésében.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére.

Mivel a társadalmi és természeti környezet megismerése az óvodai lét minden pillanatát áthatja a maga tevékenységközpontú módszereivel, ez a terület biztosítja az egyik legtágabb teret a rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel az utánzáson alapuló nyelvelsajátításhoz.

A gyermekek az elhangzott kéréseket, utasításokat megismerik, a legalapvetőbb szókapcsolatokat elsajátítják, egyéni fejlettségi szintjüktől függően alkalmazni tudják azokat.

A magyar tematikát követve, ahhoz kapcsolódva szlovák nyelven az alábbiakat kérjük a gyermekektől (egyéni fejlettségi szintjüktől függően az óvodáskor végén

 

Rodina

Škôlka

Telo

Doprava

Ročné obdobia, rastliny - zvieratá

·         pozorovať, pomenovať a spoznať niekoľko najznámejších domácích a voľne žijúcích zvierat.

 

Környezetünk mennyiségi és formai viszonyai

A környező valóság fontos jellemzői a formai és mennyiségi viszonyok. A környezet változásainak megfigyelése el sem képzelhető matematikai alapismeretek nélkül, megismerése közben matematikai tapasztalatok birtokába is jut a gyermek. Ezért a matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése természetes környezetben a legeredményesebb.

A gyermek aktivitása kapcsolatban van vágyaival, szükségleteivel, a tevékenységek idevezethető motívumaival. A környező világ megismerése, birtokbavétele a gyermek életében igen korán jelentkező vágy. Mindaz, ami körülveszi a matematika nyelvén is fölfogható, megérthető. Erre építünk, amikor problémát jelentő élethelyzetek megteremtésével biztosítjuk a matematikai tartalmú tapasztalatok megszerzését. A motiváció legfontosabb funkciója az érdeklődéskeltés, az aktivitás fokozása, a figyelem tartósságának növelése, a gondolkodtatás, a jó teljesítményre serkentés.

Módszereinket a tevékenység központúság jellemzi.

Célunk: a minket körülölelő világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedezése, megtapasztalása játékos formában és tevékenyen, a gyermekek életkori- és egyéni sajátosságaihoz, igényeihez, ötleteihez, aktuális élményeihez igazodva. Fontosnak tarjuk, hogy a megtapasztalt, megismert matematikai tartalmakat mindennapi tevékenységeikben cselekvően, aktívan tudják használni, alkalmazni.

Feladatunk:

Sokrétű matematikai tapasztalatok gazdag tárházának biztosításával, érdekes problémahelyzetek létrehozásával aktivizáljuk a gyermekeket a logikus gondolkodásra - így oldjuk meg az előkészítés feladatát, alapozzuk meg a matematikai gondolkodást, ezzel tágabb lehetőségeit készítjük elő a későbbi matematikai megismerésnek. Ennek alapvető feltétele, hogy a gyerekek érdeklődésének felkeltésén keresztül elérjük, hogy a matematikai jelenségek iránt fogékonyan, a matematika felé nyitott szemmel éljenek. Biztosítjuk, hogy érdekes, örömélménnyel járó tevékenység legyen számukra a matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése. (Tevékenység központúság elve!) Ha a felvetett probléma érdekli őket - igyekeznek azt megoldani. Mindaddig ébren tartjuk az érdeklődést, míg rá nem jönnek a variációs lehetőségekre. Ezzel fejlődik logikus gondolkodásuk, probléma felismerő és megoldó készségük. A funkcióöröm és a megerősítés hatására sikerélményhez jutnak a cselekvésben és a gondolkodásban.

Fontosnak tartjuk, hogy a matematikai tapasztalatszerzés légköre aktív légkör legyen, s olyan - amelyben szabadon, bátran megnyilatkozhatnak a gyermekek, amelyben a tévedés a tevékenység természetes velejárója, amit ki lehet javítani.

Környezetünk mennyiségi és formai viszonyainak tartalma

A gyermekek a természetes környezetben végzett megfigyeléseik alkalmával vegyék észre, hogy a tárgyak, személyek, halmazok összehasonlíthatók, szétválogathatók tulajdonságaik szerint, ill. saját (általunk vagy más által meghatározott) szempontok alapján.

Alkossanak megfelelő szöveget (ítéletalkotás), fogalmazzanak meg állításokat a mennyiségi viszonyokat ábrázoló képekről. Igaz-hamis eldöntése. Végezzenek sorbarendezést megnevezett mennyiségi tulajdonságok, felismert szabályok ill. egyéb szempontok szerint. Soralkotások, sorváltások balról-jobbra, föntről-lefelé. Ismerkedjenek meg a sorba rendezett elemek helyével a sorban - sorszámok.

A számfogalom megalapozására végezzenek mérési, összemérési feladatokat mennyiségekkel, halmazokkal, különböző egységekkel. Tudják a meg- és leszámlálást 6-10-es számkörben, a gyerekek és a csoport fejlettségének megfelelően (egyéni és életkori sajátosságaiknak figyelembe vételével), valamint a kis számok megszámlálás nélküli, összkép alapján történő észlelését, felismerését, megnevezését. Tegyenek szert tapasztalatokra a darabszám változásairól (műveletek előkészítése).

A gyermekek szerezzenek tapasztalatokat a geometria körében.

Jussanak el az egyszerű geometriai formák felismeréséig - fejlettségüknek megfelelően. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a gyermekek egyaránt jól tájékozódjanak a térben és a síkban ábrázolt világban. Nevezzék meg a térbeli állások helyzetének irányait, a helyviszonylatokat kifejező névutók használatában gyakorlatra tegyenek szert (jártasság megszerzése).

Másoljanak síkban-térben.

Figyeljék meg a rész - egész viszonyát.

Tükörrel való tevékenységeik során tegyenek szert élményekre, tapasztalatokra.

Környezetünk mennyiségi és formai viszonyainak megismerésében a fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére

Összehasonlíthatóság, szétválogathatóság

a)     Tárgyak, személyek, halmazok összehasonlítása szabadon és egy-egy kiemelt, megnevezett vagy felismert tulajdonság szerint. Összehasonlításaikat szóban is kifejezik, és mások megállapításainak igazságát megítélik. Értik és helyesen használják a megismert mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatban az összehasonlítást kifejező szavakat.

b)     Tárgyak, személyek, halmazok szétválogatása (osztályozása)

·         saját szempont szerint,

·         ismert, megnevezett tulajdonság szerint,

·         elrontott válogatás javítása,

·         más által elkezdett válogatás folytatása a válogatásban érvényesülő szempont felismerése alapján.

Sorba rendezés

Számfogalom megalapozása

Geometria

Tájékozódás a térben és a síkban

Környezetünk mennyiségi és formai viszonyainak megismerésében a kétnyelvűség az alábbiakat foglalja magába

 

Munkajellegű tevékenységek

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tanulással sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső munka és munka jellegű játékos tevékenység, (az önkiszolgálás, segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény és állatgondozás stb.)

Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a nevelő-fejlesztőhatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmondunk: alapvető körülménynek tartjuk az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtését. A különböző munkafajták közös vonásaként azt emeljük ki, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelent az óvodában. A gyerekek minden olyan munkát szívesen elvégeznek, amihez kedvük van, és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. Mindezek által jó lehetőségük van tapasztalatszerzésre és a környezet megismerésére, ezen túl a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (mint pl.: a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakítására, melyeket óvodai nevelésünk során kiemelten fontosnak tartunk. Ez a tevékenység továbbá a közösségi kapcsolatok, a saját és mások elismerésére nevelés egyik jó formája, a kötelességteljesítés alakításának eszköze.

A gyermeki munka tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést, folyamatos, konkrét, reális, a gyermekek önmagukhoz mért fejlesztő értékelését igényli tőlünk, óvodapedagógusoktól.

Feladatok

Meg kell tanítunk a gyerekeket a feladatok elvégzésére. Mindenfajta munkában és minden korcsoportban alapvető elvárás, hogy az önálló munkavégzés lehetőségeit megteremtsük, és biztosítsuk a munka állandóságát és folyamatosságát. Az állandóság, a folyamatosság erősíti a gyermekekben a munka szükségességének érzését. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek mindazokat a feladatokat, amelyek ellátására képesek, végezzék is el, és a munka a napi tevékenységek természetes részét alkossa, soha ne legyen büntetés.

A gyermek munka jellegű tevékenysége

A naposság

A naposság közösségi megbízatás. A naposságot 4 éves kortól vezetjük be. A naposság feladattudatot feltételez, figyelemösszpontosítást igényel.

4-5 éves korban a naposi munka sikere összefügg a kiválasztás módjával, a munka irányításával és értékelésével. Lényeges, hogy minden napos ismerje meg az egyes területeken mikor, milyen feladatai lesznek.

A naposok között a munkát megosztjuk, megbeszéljük velük, hogy ki miért felelős. Segítjük a gyereket a munka folyamatos ellátásában, a célszerű együttműködésben. Megismertetjük velük az egyes munkafolyamatokat, azok részmozzanataival együtt. Az étkezéssel kapcsolatos teendőket a naposok – a lehetőségekhez mérten - maguk végzik. A játékelrakásban azt kell számba venniük, hogy minden a helyére került-e, rendben van-e. Arra szoktatjuk őket, hogy tekintsék át a csoportszobát, és ahol szükséges, segítsenek. Azt szorgalmazzuk, hogy a naposok feladataikat növekvő önállósággal oldják meg.

5-6-7 éveseknél a naposi munka megszervezése az előzőekhez hasonló, de már nagyobb önállósággal, felelősséggel látják el feladataikat.

Fokozatosan bővítjük az új tennivalókat, miközben pontosan megismertetjük a gyerekekkel, mit várunk el tőlük, a feladatokat hogyan végezzék el. Az új feladatok kiosztása mindig megbeszéljük, hogyan volna célszerű elosztani a munkát. Ezzel kívánjuk elősegíteni, hogy maguk a gyerekek legyenek képesek munkájukat megosztani, napos társukkal együttműködni. A naposokat segítségnyújtásra neveljük. Egyéb feladataik olyan mértékben növekednek, amilyen mértékben ezt az adottságok éppen lehetővé teszik.

Alkalomszerű munkák

Az óvoda, a csoport életében vannak olyan munkafeladatok, amelyeket a gyerekek a naposi feladatok mellett alkalomszerűen végeznek. Alkalomszerű munkának tekinthető a környezet rendjének biztosítása, segítés az óvónőnek, egymásnak és a kisebbeknek, ajándékkészítés és egyéb megbízatások.

Óvodai nevelésünkben alapelv, hogy a 3-4 évesek kezdetben velünk együtt végezzék a munkát. Rendszeresen felhívjuk a gyerekek figyelmét az együtt végzett munka előnyeire, megmutatjuk az együttműködés lehetőségeit. Fontosnak tartjuk például, hogy az ünnepekre való felkészülés során segítségékünkkel olyan kisebb tárgyakat készítsenek a gyerekek, amelyeket részben ajándékba adhatnak, részben a terem díszítésére is felhasználhatunk.

A mindennapok során törekszünk minél több megbízatást adni a gyerekeknek. Különösen a mozgékony, nehezen koncentráló gyerekeket lehet a megbízatásokkal érdeklődővé, aktívvá tenni. Különös gondot fordítunk a közösen végzett munkákra, a gyerekek közötti munkamegosztás és együttműködés megszervezésére, valamint azokra a munkákra, amelyeket az egész csoport érdekében végezhetnek el.

Segítik a kisebbeket és egymást az öltözködésben, a vetkőzésben. Adjon az óvónő a gyerekeknek alkalmilag olyam megbízatásokat is, amelyekhez otthoni előkészületekre van szükség.

Arra ösztönözzük óvodásainkat, hogy 5-6-7 éves korban már vegyenek részt a csoportszoba díszítésében, rendezésében, a csoportszoba átrendezésére vonatkozó megbeszéléseken, adjanak ötleteket a közös munkához. Munkánk során igyekszünk kialakítani a gyerekekben a késztetést, hogy vigyázzanak a terem rendjére, felszólítás nélkül vegyék fel az elejtett papírdarabokat, tegyék helyére a kint felejtett eszközöket. Társaikkal együtt meghatározott időközökben nagytakarítást végezzenek a játéksarokban. Minden olyan területen segítsenek, ahol erre szükség van. Ünnepekre készítsenek ajándékot, hozzanak virágot a vázába.

Növény és állatgondozás

A növények és kisállatok gondozását azért szorgalmazzuk óvodai nevelésünkben, mert a gyerekek átélik és megfigyelik a közreműködésük nyomán létrejövő változásokat. Kisállattartást azonban csak abban az esetben valósítjuk meg, ha annak feltételei –minden szempontot figyelembe véve - biztosíthatók.

A teremben és az óvoda udvarán az évszakoknak megfelelően végezhető tevékenységek: a csíráztatás, rügyeztetés, a virágoskert gondozása, a falevelek összegyűjtése stb.

3-4 éveseknél a lehetőségeknek megfelelően a növényeket a gyerekek előtt gondozzuk.         A 4 évesek korosztálynak – természetesen az életkori és egyéni sajátosságok figyelembe vételével – már folyamatosan biztosítjuk a közreműködés lehetőségét a növények gondozásában. Nélkülözhetetlennek tartjuk az élősarok kialakítását a csoportszobában, mivel az a gyerekek tevékenységének és megfigyelésének egyik területe. Folyamatosan gondoskodunk, hogy legyenek benne különböző növények, odakerüljenek a gyerekek és az általunk gyűjtött, hozott termések és magvak, a tél utolsó harmadában rügyeztetett ágak, csíráztatott magvak is.

4 évesek részére biztosítjuk a magvak ültetésében és a kikelt növények gondozásában való részvétel lehetőségét. Ősszel a lehullott levelek összegyűjtésében való segítségnyújtásra serkentjük őket, továbbá, hogy használják a testméretüknek megfelelő kerti szerszámokat. Az élősarok folyamatos gazdagítása, évszaknak megfelelő változtatása már szintén fontos feladat ebben az életkorban.

5-6-7 éveseknél a növénygondozást igyekszünk úgy megszervezni és irányítani, hogy a gyerekek minél önállóbban láthassák el feladataikat. Arra késztetjük őket, hogy állapítsák meg, mikor milyen feladatok ellátása a fontos. Lényegesnek tartjuk, hogy a gyerekek közösen és egyenként is gyűjtsenek különböző terméseket, kavicsokat. A mi feladatunk és felelősségünk felhívni a figyelmüket arra, hogy mit, hol és mikor gyűjthetnek. A gyűjtött terméseket, magvakat, egyéb növényi részeket meghatározott szempontok szerint csoportosítjuk, és elhelyezzük az élősarokban. Biztosítjuk, hogy közreműködhessenek a falevelek összegereblyézésében, folyamatosan részt vehessenek a növények gondozásában. Arra buzdítjuk őket, hogy önállóan állapítsák meg az elvégzendő műveletek sorrendjét, indokolják egy-egy feladat elvégzésének szükségességét (pl. öntözést).

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

 

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodában folyó tanulás - tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődést, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg.

 

 

Az óvodai tanulás elsődleges célja:

Az óvodás gyermek   kompetenciáinak fejlesztése

attitűdök erősítése és a

képességek fejlesztése.

Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire.

Az óvodai tanulás feltétele:

A gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

A tanulás közben végzett sokféle tevékenység lehetőséget ad az érdeklődés kielégítésére, a tapasztalatszerzés, a "megtanulás", a gondolkodás örömének átélésére, az alkotásra, az emberi és tárgyi környezet szépségének felfedezésére. A tanulás a gyerekek világképének alakulását is befolyásolja. Hatására a gyerekek tapasztalatai rendeződnek. Pontosabbá válik érzékelésük, észlelésük, megfigyelőképességük, tartósabb lesz figyelmük, emlékezetük, gazdagodik fantáziájuk, fejlődik beszédük és gondolkodásuk, képessé válnak problémák felismerésére és megoldására.

A tanulás irányításának általános elvei

Az óvodában a gyerekek spontán, önkéntelen módon tanulnak, ezért a gyerekek megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára, önkéntelen figyelmére támaszkodva irányítjuk a tapasztalat- és ismeretszerzés folyamatát.

A gyerekeket a tanulásban a kíváncsiság, az óvónőhöz fűződő érzelmi kapcsolat, a foglalkozási helyzet motiválja. Ezért a gyerekek kérdéseire, megjegyzéseire építve vezetjük a tapasztalat- és ismeretszerzés folyamatát. A foglalkozások szabad légköre, a gyermeki megnyilatkozások lehetősége biztosíték arra, hogy megismerhessük a gyerekek érzelmeit, gondolkodásuk, nyelvi fejlettségük szintjét. Az óvodai tanulás a játék motivációs bázisára épül, mindvégig játékos jellegű marad. A játékos feladatmegoldások fokozzák a gyerekek érdeklődését, kitartását, fejlesztik gondolkodásukat.

A gyerekek játék és munka közben is tanulnak. A foglalkozásokon szerzett tapasztalataik, ismereteik elemei megjelennek a játékban, a társas magatartásban vagy egyéb tevékenységben. A foglalkozásokon változatos, játékos eljárásokat alkalmazunk. A játékosság forrása lehet az eszköz, az eljárás, a módszer.

Óvodai nevelésünkben fontosnak tartjuk, hogy játékosság, mint alapelv, a tanulás egész folyamatában érvényesüljön. A tanulási folyamat során létrejött együttműködés következtében alakulnak a gyerekek közösségi tulajdonságai. Új magatartásmódokat és viselkedési szokásokat sajátítanak el. Létrejön a tanuláshoz szükséges beállítódásuk, feladattudatuk. A tanulás alapjának tehát az óvónő és a gyerekek kölcsönös egymásra ható közös tevékenységét tartjuk, amelyet az óvónő az előre megtervezett feladatok alapján a gyerekek részvételével, megnyilatkozásaikhoz, egyéni fejlettségükhöz igazodva szervez és irányít.

A mindennapok során biztosítjuk a tanulás tapasztalatszerző, képességfejlesztő, ismeretközvetítő hatásának érvényesülését. A tanulásirányítás a gyerekek folyamatos megfigyelésére épül. A tervezés fontos követelménye, hogy az újabb tapasztalatok és ismeretek szorosan kapcsolódjanak a már meglévőkhöz, tartalmuk fokozatosan mélyüljön, bővüljön. A szervezési feladatok megítélésénél lényeges annak figyelembevétele, hogy vannak gyerekek, akik csak négy, vagy öt éves korban lépnek be az óvodába, de vannak olyanok is, akik három-négy éven át, tehát a hetedik életévük betöltéséig ott vannak. Ezért a tanulás szervezése nagy körültekintést igényel, mert az egyes foglalkozások anyagának tervszerű, tudatos feldolgozása csak így járul hozzá a sikeres iskolára előkészítéshez.

A tanulás megszervezése

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

A kötetlenség a gyerekek önkéntes részvételét jelenti, valamint a kezdeményezés időpontjára is érvényes. Alapvető szabály munkánk során, hogy a kezdeményezés nem zavarhatja a kialakult játékot, ezért a foglalkozási időpontjának megválasztása nagy körültekintést, tapintatot igényel. Történhet a nap bármelyik időszakában, amikor a nevelési helyzet és a gyerekek tevékenysége erre lehetőséget ad. A kötetlen foglalkozásokon kötetlen az elhelyezkedés is. A foglalkozásokon a gyerekek a legkülönbözőbb módokon foglalhatnak helyet. Elsősorban arra törekszünk, hogy minél több foglalkozás a tárgy vagy a jelenség természetes környezetében folyjék. A gyerekek érdeklődésüktől függően menet közben is be- és kikapcsolódhatnak a foglalkozásba.

Az egyéni munkaformában a gyerekek lehetőleg saját elképzelésük szerint, saját eszközeikkel, önállóan oldják meg a feladatokat. A mikrocsoportos munkaformánál különösen a nagyok tanulják meg, hogy társaikkal együttműködve, egymást segítve vegyenek részt a tanulásban. A mikrocsoportos munkaforma különösen alkalmas a társas kapcsolatok fejlesztésére is.

A tanulásban felhasznált eszközök kiválasztásánál (tárgyak, képek, munkaasztalok stb.) elsődleges szempont, hogy érdeklődésre, aktivitásra, a gondolkodási műveletek alkalmazására, a feladatban rejlő probléma felismerésére és megoldására ösztönözzenek.

Óvodai nevelésünkben meghatározó az az álláspont, hogy a tanulás irányítása során személyre szabott pozitív értékeléssel segítsük a gyermek személyiségének kibontakozását.

A feladatok megvalósításának ajánlott módszerei

3-4 éves korban a gyerekek az óvodába különböző tapasztalattal érkeznek. Nagyon fontos, hogy a tárgyakról, dolgokról minél több érzékszerv segítségével szerezzenek cselekvéses tapasztalatokat. Legyen alkalmuk egyenként a témával kapcsolatban többféle cselekvésre, konkrét műveletekre, a valóságos környezettel való aktív ismerkedésre.

A gyerekeknek igen jó a mechanikus emlékezete. Az emlékezés fejlesztésére természetes alkalmat adnak az óvodai és az otthoni élmények, élménybeszámolók. A képzelet fejlesztésére számtalan lehetőség adódik a nap során, ha az alkotáshoz, a kreatív tevékenységhez az eszközök mindig a gyerekek rendelkezésére állnak.

A lényeges és lényegtelen különválasztása, az alapvető gondolkodási műveletek (analízis, szintézis, összehasonlítás) elemei már a kicsiknél megjelennek, tehát ezek alkalmazására a mindennapok során nagy hangsúlyt helyezünk.

4 éves korban a gyerekek már jobban tudnak alkalmazkodni társaikhoz, és a kapott feladatokat társaikkal együtt is végre tudják hajtani. Kezdenek képessé válni mozgásuk, beszédük, figyelmük bizonyos fokú önirányítására. A megfigyelés pontosságának, differenciáltságának fejlesztését jól szolgálhatja a tárgyak, jelenségek összehasonlítása, megkülönböztetése. A különböző helyzetekben megoldásra váró feladatok közben a gyerekeknek nemcsak új tapasztalatok, ismeretek szerzésére nyílik lehetőségük, hanem a meglévők alkalmazására, a változások, ok-okozati összefüggések felismerésére is.

Az emlékezés fejlesztését a tanulás folyamatához kapcsolódó apró otthoni megbízatások adásával is segíthetjük, aktivizálhatjuk a gyerekeket.

A gondolkodás fejlődése megkívánja, egyúttal segíti a beszéd fejlődését. Arra ösztönözzük a gyerekeket és fokozatosan el is érjük, hogy mondanivalójukat összefüggően, szívesen adják elő. A kötetlen foglalkozások időtartama 3 éveseknél kezdetben 3-4-5 perc és fokozatosan 10-15 percig növekedhet.

4 éveseknél 10-15 percről fokozatosan 20-25 percre növekedhet.

5-6-7 éves korban a gyerekek már megadott szempontok szerint önálló megfigyeléseket is végeznek. Igyekszünk minél többször módot adni hosszabb ideig tartó, folyamatos megfigyelésekre. Lehetővé tesszük, hogy a gyerekek a jelenségeket változásukban, fejlődésükben érzékeljék, és megfigyeléseik alapján a különböző összefüggések önálló felismerésére is lehetőség nyíljon. Ebben a korban megkezdődik az önellenőrzés képességének alakulása is. Fokozottan elősegítjük - pl. páros és mikrocsoportos munkával - a gyerekek együttműködésének fejlődését.

A közösségi élet szempontjából fontos normák, együttélési szabályok megismerésére a tanulás során adódó lehetőségeket használjuk fel. A foglalkozás anyagának feldolgozása során felhasználjuk egy-egy gyerek különösen széles körű tájékozottságát. Minél több gyerek igyekszünk biztosítani a lehetőséget egyéni élményeik, tapasztalataik elmondására. Figyelünk arra, hogy a foglalkozások időtartalma fokozatosan legfeljebb 30-35 percre emelkedhet.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése

 

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre.

2. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek a sikeres iskolai munkához.

a) A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.

b) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél

·    az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés,

·    megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele,

·    a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.

Az egészségesen fejlődő gyermek

·         érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét,

·         elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak.

c)                  Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi.

A szociálisan érett gyermek

·         egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését,

·         feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

3. Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése.

A SZLOVÁK ÉS MAGYAR ÓVODAI NEVELÉS IRÁNYELVEI

A szlovák óvodai nevelés a magyar nevelési-oktatási rendszer szerves része, amely az Óvodai nevelés országos alapprogramjával valamint a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvével összhangban valósítja meg sajátos célkitűzéseit és feladatait.

A szlovák lét megőrzésére való törekvésünk vezéreszménye a nyelv megőrzése, legerősebb mozgatója pedig a szokásoknak, hagyományoknak, a népi kultúrának továbbörökítésére való törekvés. A kisgyermekkorban a kétnyelvűség könnyen kialakul. Ez éppen a kisgyerek rendkívüli fogékonysága következtében szinte játszva jön létre, de biztosítani kell az állandó gyakorlási lehetőséget, de csakis játékos módszerekkel. Amennyiben ez lehetséges, családon belül élővé kell tenni a szlovák nyelvet és kultúrát.

Az óvónő szeresse, ismerje mindkét nyelvet, mivel az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv használata párhuzamosan érvényesül. Követelmény, hogy az óvónő beszéde hibátlan legyen. Feleljen meg mindkét nyelv törvényeinek, szabályainak. Akkor lesz modell a gyermekek számára, ha tudatosan, célszerűen, változatosan, érthetően és természetesen beszél, ügyel a helyes hangképzésre, a hangmagasságra, a hangsúlyra, a hanglejtésre, a beszédsebességre és ritmusra, a hangszínre, a hengerőre, a beszédszünetekre, a beszédstílusra. Lényeges, hogy beszédével érzelmileg is hatni tudjon a gyerekekre. Minderre azért van szükség, mert a kisgyerek a kifejező szép beszédet elsősorban "érzelmi alapokon megvalósuló utánzás" útján tanulja meg.

A gyermek szókincse, kifejezőkészsége a felnőtt elbeszélése, az ahhoz kapcsolódó saját mondanivaló megfogalmazása, kifejezése révén, ill. a felnőtt mintául szolgáló közlése, kérdéseire adott válaszai nyomán fejlődik leginkább. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy beszédünk folyamán ügyeljünk az arcjátékunkra, a hanglejtés árnyalataira. Lényeges, hogy szemkontaktust tartsunk a gyerekekkel (pl.: megértették-e mondanivalónkat, de mi felnőttek is csak így vehetjük észre a reagálásokat, a közbeszólási szándékokat, a figyelem élénkségét, lankadását). Kérdésekre és véleménymondására bátorítjuk a gyerekeket, mindig időt és módot biztosítva arra, hogy reagáljunk ezekre.

Az óvodáskor éppen az időszak, amely a gondolkodás, az ismeretszerzés, a társas kapcsolatok és így az egész személyiség fejlődése szempontjából különösen jelentős, és a beszédnek mindezekben meghatározó szerepe van.

Mindkét nyelv használata szerves része az óvodai élet minden mozzanatának, a nevelés egész folyamatának. A szlovák és a magyar nyelvi - kommunikációs nevelés átfogja az óvodai nevelőmunka minden területét, közvetítő elemként jelen van a nevelési feladat megvalósulásának minden mozzanatában. Eredményes megvalósítása hozzájárul a gyerekek iskolai képességeinek megalapozásához.

Az óvodás gyerekek nagy többsége nevelő-fejlesztő munkánk eredményeképpen eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Ez azt jelenti, hogy személyiségük fejlettsége alapján alkalmasak arra, hogy az iskola másféle szokás- és elvárás rendszerébe eredményesen illeszkedjenek és megfelelő szinten teljesítsék azt.

Legfőbb törekvésünk úgy elvezetni a gyermekeket az iskola küszöbéig, hogy az új feladatokra felkészültek legyenek, s eközben boldog gyermekkorukat megőrizhessék. A gyermekeknek joguk van a hajszoltság nélküli, békés gyermekkorhoz, mely - életkorának megfelelő tevékenységek keretében - optimális feltételeket teremt egészséges testi és lelki fejlődéséhez. Meg kell kapnia azt, amit az élet csak egyetlenegyszer nyújthat számára:

derűs, boldog, felszabadult, önkéntes játékba feledkezést.

Az óvodai évek meghatározóak lesznek további sorsa alakulásában.

Óvodai programunk a 3-7 éves korú gyermek alapvető tevékenységi formáira épül.

Célja: Óvodásainknak a sokoldalú, harmonikus fejlődésének, a gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítése, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. Mindezt eredményesen úgy tudjuk megoldani, ha sok játékossággal, ötletességgel, de mindig tudatosan, sok türelemmel és szeretettel végezzük munkánkat.

A leírtakat az óvodai nevelés teljes időtartamában a nevelési feladatok minden területén, az óvodai élettevékenység egészére igyekszünk kiterjeszteni és alkalmazni.

 

- Rámcový pracovný program pre slovenské národnostné školy – szlovák nyelvű szakanyag szervesen illeszkedik a mi törekvéseinkhez.